Aki lélekben gazdag, nem koldul se jó szót, se szeretetet. Inkább ad.
A külső pörgés mindig az önmagunktól való menekülés biztos jele.
Amíg nem mondod valakire, hogy Ő AZ! – addig nem is szereted igazán. És ha felmerül benned a gyanú: „Lehet, hogy mégsem Ő AZ? ” – azt jelenti, hogy már nem szereted.
A mai ember észre sem veszi, hogy nehezen bírja ki önmagát. És másokhoz nem a szeretet viszi, hanem az önmagától való menekülés.
Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele.
A borzongás ismerős jele annak, hogy megérintett valami nagyszerű.
Ha szeretek valakit, akkor egyszerre ismerem fel benne, akivel teljesen egy vagyok, s aki teljesen más, mint én.
Az elidegenedés biztos jele, amikor valaki beszéddel akarja kitölteni azt az űrt, amely a szeretet hiányából fakad. Ezért félünk a csendtől.
Minden hit alapja az, ha hiszel magadban. Nem a célodban, nem az eszményeidben, nem az elképzelt jövendődben – hanem önmagadban.
Minden reggel, amikor fölkelsz, keresd meg magadban azt a gondolatot vagy érzést, amiért érdemes élni.
Az ember nem csak akkor öl meg valakit, ha megmérgezi vagy leszúrja, hanem akkor is, ha nem tudja megmenteni.
Tudod, ha engem a kútba löknek, még le sem értem a fenekére, de már zuhanás közben azon gondolkodom, hogyan fogok én innen kijutni?!
Nem tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj.
Erősebb vagy, mint gondolod! Ne feledd ezt, ha győzni akarsz az életben!
Sok tippje volt már az emberiségnek, százféle vallás, morál, filozófia… de az egyetlen, ami valóban működik, az az Érdek!
Néha a legszebb és legkifejezőbb szemek mögött van a legnagyobb üresség. És egy vaksi, hunyorgó tekintetből árad a lelki gazdagság és a jóság.
Ha eláruljuk, mi tesz bennünket boldoggá, a legmélyebb titkunkat adjuk ki… Tudom.
Az, hogy „nincs”, hogy „elveszett”, hogy „elhagyott”, hogy „elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.
Tudj örülni a kis sikereknek! Ne azt nézd, milyen messze vagy még, hanem azt is, ahová már elértél!
Ha a szíved azt mondja: „Erre!” és az eszed azt mondja: „Arra!” – kövesd a szíved szavát! Menj erre! De tudd, hogy ez a veszedelmesebb út.
Túl nagy egóval egy nő alkalmatlan arra, hogy otthont teremtsen – és egy férfi alkalmatlan rá, hogy hazataláljon benne.
Nem az vagyok én, akit a tükörben látok, hanem aki a tükörbe néz.
A félelmedet nem legyőzni kell, hanem megérteni.
Furcsa volt a tekintete. Szomorú és üres. Férfiak néznek így, amikor régmúlt szerelmükkel találkoznak.
A hajó megy tovább. Új partok, új kikötők felé. Vár a jövő, várnak a tapasztalatok, örömök és persze a csalódások is. De hová teszed az újat, ha még mindig a régivel bíbelődsz?
Sohase tedd más kezébe a sorsodat. A középpont benned van – nem függhet másoktól sem örömöd, sem bánatod.
Hogy mennyire „varázsvilágban” él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki sem tud.
Mi a különbség a szeretet és a szerelem között? Nem tudsz olyan közel lenni hozzám, hogy ne hiányoznál szüntelenül. Ez csak a szerelemben van.
Elfelejtünk boldognak lenni – amikor még lehetnénk.
Igazán Nőnek lenni csak egy igazán Férfi mellett lehet.
Amíg azt hiszed, hogy a sorsodnak áldozata és nem tettese vagy: menthetetlen vagy.
Mindenki másképp boldog és boldogtalan, jelleme, sorsa s még életkora szerint is.
A mai társadalom olyan beteg, hogy nem szabad közösséget vállalni vele. Neked is azt tanácsolom: Járj magánúton!
Tisztelni kell a gondokat, a fájdalmakat, az életnek azokat a területeit, ahol a dolgok nem mennek simán.
Az, hogy a világ még áll, a nőknek köszönhető.
Akik rosszat mondanak rólad, azoknak a szándékaik rosszak. Akkor is, ha ez nem tudatosult bennük s azt hiszik magukról, hogy őszinték. Nem azok!
A másik magányába nem szabad belegázolni.
A mások fölött ítélkező ember nem tudja magáról, hogy a saját fölényét akarja érvényre juttatni.
A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan – már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.
Szokj hozzá, hogy akik igazán szeretnek, néha megkarcolnak. Visszafordítják tekintetedet oda, ahol még munkád van önmagadon.
Aki a szerelemben óvatos, lehet, hogy sohasem lesz igazán boldog.
Minden szerelem úgy lép az életünkbe, hogy megfoszt a szabadságunktól. Ha belemegyünk, nem tehetjük azt, amit akarunk, csak azt, amit a szerelem akar.
Nincs árulkodóbb jele egy tönkrement kapcsolatnak, mint a tisztelet hiánya.
Ha van valami halhatatlan az emberben, az a röhögés. Onnan jön belőlünk, ahol nincs halál.
Nők nélkül mi férfiak hajléktalanok vagyunk. Egy ideje megtanultunk egyedül, nő nélkül élni, de ilyenkor csak lakásunk van, nem otthonunk.
A legnagyobb dolgok (…) a csendben történnek velünk.
Igaza van a zen-mesternek, akitől megkérdezték a tanítványai: „Mester, honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon?” És a mester azt felelte: „Abból, hogy élsz.”
A szelídség a legnagyobb erő. A nyúl nem szelíd, csak gyáva. Mert gyenge. Szelíd csak egy oroszlán lehet.