Szeretnénk nap mint nap értékes gondolatokat elültetni, hogy új kezdetek születhessenek.
Több mint 40,000 rövid üzenet közül töltődik be új oldal, minden megtekintésnél véletlenszerűen, így minden látogatásnál új tartalom vár rád.
Célunk
Egy picit jobbá tenni a napodat.
4.3 Verzió
Szilágyi Alajos
info@szekelylap.ro
Itt nincs reklám, nem használunk sütiket, nem gyűjtünk adatokat, nem Te vagy a termék, ez az oldal Neked készült.
Az oldal folyamatos fejlesztés alatt van!
Néha működik, néha nem.
Stíluslapokat, funkciókat módosítok hozzáértés nélkül…
Lehet, hogy máshol jó, de mi, akár tetszik, akár nem, itt vagyunk.
Néztem a cimboráimat, és önmagamat láttam bennük.
Ha az embernek ismételten azt kell tapasztalnia, hogy élete abszurd véletleneken múlik, önkéntelenül magába száll, szerény lesz.
Meg is állapítottam, hogy egy tanárnak ki sem kell nyitnia a száját, ha „érdekes” akar lenni: elég, ha figyelmesen hallgat.
A barátság a találkozásokból táplálkozik, és meghal, ha megfosztják tőlük.
Nagy kár bizony azt szeretni, ki nincs itt (…), s helyette a szelet ölelni.
Ha az ember egyszer eltökéli, hogy csupa jót gondol magáról, akkor nem ismer lehetetlent.
Ha azt látom, hogy valaki ennyire fakó, mindig arra gondolok: biztos, hogy saját maga radírozta ki magát az életből.
A kis légy, aki hajnalban születik, és napnyugtakor meghal, nem értheti meg, mit jelent ez a szó: éjszaka.
Élni csak akkor érdemes, ha van, aki utánad is folytatja.
Az emberi élet ádáz ellenségei önnön fajukat, s benne önmagukat pusztítják.
De furcsa állat is az ember, gondolom, milyen könnyű szívvel képes felebarátja halálát kívánni.
Az érett kor olyan, mint a látóhatár, minél közelebb jutsz hozzá, annál inkább hátrál.
Olyan a nő, akár a szél s a vihar; hogy mire képes, senki előre meg nem mondhatja.
A siker nem egyéb, mint a túlhaladott kudarcok sorozata.
Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.
Milyen jó lenne, gondolom, ha nő volnék, mert a nők úgy is tudnak látni, hogy nem néznek oda.
Nem a mi dolgunk eldönteni, élünk-e, halunk-e. Aki él, nem tehet mást, élnie kell. Az élet olyan, mint a munka. Nehéz vagy se, nem hagyhatod félbe-szerbe. A végére kell járnod, úgy bizony.
Örömünk szívből szívbe árad, de a fájdalom bezár önmagunkba, megfoszt embertársainktól, s elvág tőlük.
Élsz, mert élsz, gyermekem, és nincs tovább. A halállal nem komázik az ember.
A barátság olyan, mint a hegedű, húrjait nem szabad könnyekig feszítenünk!
Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltűnhet egyszer.
Hiába próbálnak megfeledkezni a halálról: a halál nem feledkezik meg senkiről.
Az embernek mindig szabad feltevésekbe bocsátkoznia (…), ha nem úgy állítja be őket, mintha bizonyított igazságok volnának.
Köszi!