Gyapjaért szokták megnyirni a kost.

Okos volnál te, ha gyalog nem járnál.

Hazugabb a Kis Ilus fiánál. 

A gyönyörüség nem homlokkal, hanem háttal fordulva ismerteti meg magát.

Itt mézet, ott mérget főz.

Hiába tömjénezed a ganéjt.

Fübe harap.

Aki főzte, egye meg.

Asszonyból, roszból, iborkából mindig jobb a kisebb.

Hanyatt homlok a gombóczhoz, immel ámmal a dologhoz.

Száraz fürdőben uszkál.

Olcsó kocsisnak több a pénze.

Könnyü mint az ólom galamb.

Szerencsétlen furulyás. Szánakodás olyan ember fölött, kinek semmise sikerül.

Nem galambkosár a világ.

A gyermek hamar örül, hamar sir. 

Mig a rosz kocsmárost rajta kapják: sok kárt tesz.

Nehezen jó a gyermek, ha szülei roszak.

Jól felkötni a gatyát.

Mig isten nem akarja, fogóval sem vonhatni ki a füvet; de a mikor ideje vagyon, pőrölylyel sem verhetik be.

Igyekezeten áll a gazdagság.

Néha egy kis furcsaság sokat használ.

A keserü füvet luggal forrózzák le. 

Felfogta házát a gyep. (Nem jár hozzá vendég, látogató.)

Neki is három krajczár egy garas.

Eredj, találj fügefalevelet, ha nem akarsz pirulni.

Megadták neki a fütyölés árát.

Otthon kedvére nevelt gyermek végre borjuból ökörré válik.

Rosz fü nagyra nő, a jó alig terjed.

Nem mind gyömbér, mit a kalmár ebe hullat.

Hantos földben terem a jó buza. Faragatlan embernél szilárdság.

Minden koldus a maga botját őrzi.

Összesugnak, minta gyergyói lovak. 

Koncz nélkül adja a levet.

Csunya a ganéj, de szép czipó terem utána. 

Sovány mint a koldusleves.

Fürge mint a fürj.

Kinek kocsija nincs, gyalog jár.

Megholt a gyermek, oda a komaság. 

Nincs oly gonoszság, mely idővel ki nem nyilatkozik. 

Panaszos ételtől csak a kocza hizik.

Gebéből lesz a tátos.

Későn való gyermek korán való árva.

Mig a fü megnő, ördögé a ló.