Szerző: Charles Martin
-
Rideg lettem én is. Hogy miért? Azért, mert aki rideg, annak nem tudnak fájdalmat okozni.
-
A gyerekekben él a remény. Csak adni kell rá valami okot.
-
Nehéz a búcsú, ha tudjuk, hogy végleges.
-
Soha ne szoríts sarokba olyat, akiről tudod, hogy aljasabb nálad.
-
Azokat a szavakat, amelyek utat találnak a szívedbe, nem beleordítják a füledbe, hanem belesuttogják.
-
Minden szív leáll egyszer… az számít, hogy mit teszünk vele, amíg ver!
-
Ha az ember a megfelelő kérdéseket teszi fel, óvatosan tapogatózva, és nem direktben, akkor általában megnyílnak neki az emberek. Tudni kell, mit és mikor kérdezzünk.
-
Mindig emlékezetembe idézem, hogy az élet nem fair, és soha nem is ígérte senki, hogy az lesz.
-
Hogy milyen nézőpontból látsz valamit, az sokszor attól függ, hogy hol állsz.
-
A remény virág, amely csak akkor bújik elő és növekszik, ha öntözik.
-
Néha annyira erős az emléke annak, akit szerettünk, hogy minden mást elhalványít.
-
A hiú ábránd a reménytelenségnél is rosszabb.
-
Soha ne érd be az igazságnál kevesebbel.