Szeretnénk nap mint nap értékes gondolatokat elültetni, hogy új kezdetek születhessenek.
Több mint 40,000 rövid üzenet közül töltődik be új oldal, minden megtekintésnél véletlenszerűen, így minden látogatásnál új tartalom vár rád.
Célunk
Egy picit jobbá tenni a napodat.
4.3 Verzió
Szilágyi Alajos
info@szekelylap.ro
Itt nincs reklám, nem használunk sütiket, nem gyűjtünk adatokat, nem Te vagy a termék, ez az oldal Neked készült.
Az oldal folyamatos fejlesztés alatt van!
Néha működik, néha nem.
Stíluslapokat, funkciókat módosítok hozzáértés nélkül…
Az élet drágább, mint a dollár.
A múltat nem lehet jóvátenni, akármit is gondol utólag az ember.
Az ember olyan, mint a felhők odafent. Úsznak az égen, találkoznak egy másik felhővel, aztán majd kiderül, hogy mi lesz velük. Eggyé olvadnak-e, vagy úsznak tovább külön-külön az ég vizében.
Elvégre, aki engedelmeskedik neki, azt vezeti a végzet, aki meg el akar futni előle, azt vonszolja.
Ha elérkezett az igazság órája, fogadjuk kellő tisztelettel.
Egy bánatba süllyedt ember mindenki számára teher, még azokéra is, akik korábban szerették. A magunk bánatánál csak mások bánatát nehezebb elviselnünk.
Ha az angyalok nem segítenek, szövetkezz az ördöggel!
Nem avatkozom más magánügyeibe. Ez a hosszú élet titka.
Néha az igazán szép a legkegyetlenebb.
Ha hülyékkel van összezárva az ember, meg kell szoknia, hogy úgy is viselkednek. A majmoktól sem veszi senki rossz néven, ha grimaszokat vágnak a látogatóra, vagy hozzávágják a sárgarépát az állatkertben!
Néha fizetnünk kell a tévedéseinkért.
Ha keveset adsz is, ha szívből adod, soknak számít.
Ha elszalasztottad a kedvező pillanatot, várj! Hátha jön egy másik. Ha nem jön, tévedtél… de többnyire jön. Akkor aztán ne habozz!
Egyedül vagyunk az érzéseinkkel, és egyedül is maradunk. Még a legközelebb állók is csak sejthetik, mi játszódik le bennünk.
Az ihlet a lusta írók kifogása.
Ha elhagy bennünket a józan ész, olyasmikre is képesek lehetünk, amiket más körülmények között el sem tudunk képzelni magunkról.
Az emlékezet nagyon furcsa dolog. Néha megmagyarázhatatlanul megmaradnak benne a dolgok, amikről magunk sem hisszük, hogy megmaradtak.
Meghaltunk, és amit életnek hiszünk, az csak abban az átmeneti állapotban történik velünk, ami a halál és egy másik élet között van.
Az emberi természet már csak olyan, hogy ha tüzet lát, tüstént odarohan: vagy segíteni, vagy gyönyörködni benne.
Sajnos, a dolgok sosem mennek olyan simán, ahogy eltervezzük őket.
Az ijedtség olyan, mint a bárányhimlő. Ha ügyet sem vetsz rá elmúlik magától, de ha elvakarod, mindörökre rajtad marad a nyoma.
Olyan lapokra tettem fel az életem, amelyekről azt sem tudom, hogy egyáltalán benne vannak-e a pakliban.
Egyszer mindenkinek fel kell adnia!
Köszi!