Ott tévedünk, ha azt hisszük, a boldogság a cél.
A szerelem az, ha rögtön megérezzük, mikor a másik boldogtalan.
A szerelem a szenvedések kimeríthetetlen forrása.
A nők még akkor is szeretnek álmodozni a szerelmes érzésekről, mikor éppen szerelmesek.
Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.
A szerelem az, ha mindig látjuk a másik szépségét, akkor is, ha mások már nem.
Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a „később” már el is múlt.
Ha az élménygazdag élet a jelenben rövidnek, visszatekintve hosszúnak tűnik, a munkában épp ellenkező a helyzet: minél egyhangúbb, annál gyorsabban elszaladnak az évek.
Szeretném, ha lelassulna az idő… szeretném, ha lenne időm élvezni az életet.
A jelen egyszerre az örökkévalóság és a semmi, hiszen létrejötte pillanatában máris nem létezik.
A nők igen bonyolultak, még egy pszichiáternek is.
Az időérzékelés nagyban függ attól, az ember éppen mit csinál, mit érez.
A boldogság gyakran meglepetésként éri az embert.
Ha az ember gyakran gondol valamire, attól egyre kevésbé fél.
Igaz, hogy a szerelem bonyolult, nehéz és néha gyötrelmes is, de az egyetlen szféra, ahol az álmok valósággá válnak.
Ha valaki mindenáron el akarja érni az anyagi világtól való szabadságot, ennek az akarásnak is a rabjává válhat.
A diákok a felét hallják meg annak, amit a tanár mond, a felét értik meg annak, amit meghallottak, a felét jegyzik meg annak, amit megértettek… vagyis összességében nem sokat.
A boldogság egy jó kirándulás gyönyörű, ismeretlen hegyek között.
A boldogság egy látásmód.
Az igazi szerelem az, ha az ember nem érez kísértést a hűtlenségre.
Az érzések… olyanok, mint a színek, nehéz őket elmagyarázni.
Néha úgy érzem, az élet egy átverés.
A szerelem az, ha elmosolyodunk, mikor meglátjuk a másikat.
Csodálatos, ha a másik magától ért minket, de tudni kell segíteni is azzal, hogy kifejezésre juttatjuk az igényeinket.
Ha az ember szomorkodik, az azt jelenti, hogy nem igazán sikerült megértenie az életet.
Gondoljon mindazokra, akikre nem fordít elég figyelmet, mert egy napon, mikor eltűnnek az életéből, túl késő lesz!
Egy dolog, ha valakinek kevés van, de ha kevesebb van, mint másoknak, az egy kicsit olyan, mint utolsónak lenni az osztályban.
Néha azzal veszekszünk a legtöbbet, akit a legjobban szeretünk.
Értesítések