Szerző: Lauren Oliver
-
Milyen furcsák az emberek. Mindennap látod őket – azt hiszed, ismered is-, és egyszer csak kiderül, hogy semmit sem tudsz róluk.
-
Ez már csak így van a barátokkal. Törvényszerű. Visszatartanak a szakadék szélén.
-
Egy jóbarát meghagyja neked a titkaidat. A legjobb barátaid pedig segítenek megtartani azokat.
-
Olyan sok minden lesz szép, ha jobban megnézed.
-
Furcsa, nem? Amikor kicsi vagy, nagy akarsz lenni, később meg visszakívánkozol a gyerekkorba.
-
Minden olyan véletlenszerűnek tűnik, minden megváltozhat egy másodperc alatt. Jó helyen lenni jó időben vagy rossz helyen rossz időben.
-
Minden rendben lesz. Semmitmondó szavak, amiket a semmibe, a hatalmas, sötét ürességbe mond ki az ember, mintha kaparászva próbálnánk megfogni valamit zuhanás közben.
-
Tudod, akkor veszíted el igazán az embereket, amikor elmúlik a fájdalom.
-
A legjobb barátok első számú szabálya: bizonyos dolgokat soha nem szabad kimondani.
-
Csak akkor lehetsz boldog, ha néha boldogtalan vagy.
-
Aki felugrik az égbe, nagyot zuhanhat, De meglehet, hogy repülni fog.
-
Azt hiszem, ez hozzátartozik a szeretethez és a szerelemhez: fel kell adni a dolgokat. Néha még a szeretteinktől is el kell szakadni.
-
Mint bármi más, a hazugság is egyre könnyebb, ha az ember rendszeresen gyakorolja.
-
Olyan ember akarok lenni, akire szívesen emlékeznek, nemcsak egyszerűen emlékeznek.