Szerző: Kosztolányi Dezső
-
A szépben mindig van valami megdöbbentő és szokatlan, valami ünnepi és korlátlan.
-
A középszerűség halhatatlan, és a hitványság örökkévaló.
-
A köszönet legszebb formája: az őszinteség.
-
Szeretni vágyok, gyötrelemben égve.
-
Az én édesanyám nagyon jó asszony – többet tudok róla mondani: de lehet-e többet mondani valakiről, mint azt, hogy jó?
-
Nem szabad pirulni. Semmit se szabad szégyellni. Csillag és szemét a sorsunk.
-
Egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével.
-
Ameddig lehet, óvom azt a káprázatomat, hogy a nők önmagamért szeretnek.
-
A halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza.
-
Külön kellene szólnom a nőkről is. Ők nem hazudnak – amint tévesen hirdetik -, csak az igazság egy részét hangsúlyozzák.
-
A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa.
-
Mindenkire rákerül a sor – mondogattam egy bölcs higgadt tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.
-
A franciák azt mondják, hogy „elutazni annyi, mint meghalni egy kicsit”. Ezt sohasem hittem, mert szeretek utazni, s valahányszor vonatra szállok, úgy érzem, hogy újra éledek.
-
Az ember hiába vigyáz, hiába zár mindent. Előbb-utóbb minden elkallódik.
-
A stílus mögött egy ember van, az ember mögött egy élet van.
-
Csalódni csak az tud, aki valaha hitt.
-
Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.