A szeretet problematikája az emberiség nagy szenvedéseihez tartozik, és senkinek sem kell szégyenkeznie amiatt, hogy ő is megfizeti a maga részét.
Minden, ami másokban irritál minket, hozzásegít saját magunk megértéséhez.
A látszat olykor éppoly sikeres, mint a valódi teljesítmény.
Az ember nem azáltal világosodik meg, hogy a fény alakjait képzeli maga elé, hanem azáltal, hogy tudatosítja a sötétséget.
Valamit felfogni nem más, mint a szándékunknak megfelelő mértékben megismerni.
A szeretet egymagában mit sem használ, ha nem párosul értelemmel.
Aki nem érti meg az élet célzásait, azt az élet előbb-utóbb telibe találja.
Az egyetlen ember, aki valóban megért bennünket, az anya.
Szabad akarat az, amikor az ember azt teszi, amit tennie kell.
Lenni annyi, mint tenni és teremteni.
A halál a lélek számára ugyanolyan fontos, mint a születés, s ugyanúgy, mint a születés, integráns része az életnek.
Ahol a szeretet uralkodik, ott nincs hatalomvágy, és ahol a hatalomé az elsőbbség, ott nyoma sincs a szeretetnek.
Gondolkodni nehéz, ezért leginkább ítélkezünk.
A tudomány tisztában van vele, hogy nem birtokolja az igazságot, ezért keresi azt, az egyház tudja, hogy birtokában van az igazságnak, ezért nem is keresi azt.
A legkisebb dologért, ha értelme van, mindig érdemesebb élni, mint az értelem nélkül való legnagyobbért.
Nem az vagyok, ami megtörtént velem. Az vagyok, amivé válni akarok.
Az élet nagy problémáit nem lehet megoldani, túl kell élni.
Szörnyű az a gondolat, hogy az embernek árnyoldala is van, amely nemcsak apró gyöngeségekből és szépséghibákból áll, hanem valósággal démoni dinamikájú.
A szerelem csak annak fedi fel legrejtettebb titkait és csodáját, aki képes a feltétlen odaadásra és érzelmi hűségre.
A szülőknek tudniuk kell, hogy ők a fák, amelyekről a gyümölcsök ősszel lehullanak.
Az anya-gyermek kapcsolat bizonyosan a legmélyebb és leglényegesebb kapcsolat, amelyet ismerünk; hiszen a gyermek egy ideig úgyszólván része az anyai testnek!
A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred.
Tisztelettel gondolunk vissza nagyszerű tanárainkra, de hálát azok iránt érzünk, akik megérintették a lelkünket.
Mindenki szenved, amíg az élet kaotikus sodrában úszik.
Az az ember, aki nem járta meg szenvedélyeinek poklát, nem is küzdötte le őket soha.
Az az ember, akinek a szíve nem változott, senki másnak a szívét nem fogja megváltoztatni.
Az életnek egy-kettőre vége, és utána már semmit sem kapunk, akár vidámak voltunk, akár szomorúak.
A lét legfőbb értelme számomra csakis az lehet, hogy van, nem pedig, hogy nincs, vagy többé már nincs.
Csak annak szabad rombolnia, aki építeni is tud.
Tudásban gyarapodtunk, de nem bölcsességben.
Semmit sem tudunk megváltoztatni anélkül, hogy elfogadnánk.
Képtelenek vagyunk együtt élni dolgokkal úgy, ahogy vannak. A vélemények fontosabbak számunkra, mint a valóságos élet, és hajlamosak vagyunk rá, hogy inkább higgyünk a szavaknak, mint a tényeknek.