Ebet szőriről, madarat tollárul, embert társárul.
Jobb ellensége a jónak.
Leányágra szállt jószágnak nincsen maradása.
Ebem volna sánta, az is meggyógyulna.
A kalánt előbb viszik tálba mint szájba.
Mennél koszosabb a disznó, annál inkább vakarózik.
Elveszi szegény János azt is.
Eb a német kutya nélkül.
Megesett dolognak legjobb orvossága az elfeledés.
Ha ura dolgában megsérül a jobbágy, senki se szánja.
Két hig tojásnak közepe egy pohár bor.
Duna sem mossa le róla.
Nem egy ebnek kurta a neve.
Nehezen ér több kakukszót.
Elmult dolognak felejtés a vége.
Kanál vaj el nem olvadna szájában.
Rongyos dolmányban is van okos legény.
Soha nem pirul meg a kutya.
Se nem ritka, se nem drága, a mi közös.
Válik más a falu kanja helyett.
Szegény ebéd, ahol bor nincs.
Sűrűn vetik a jót, de ritkán kel.
A könyvek néma mesterek.
Egy dologból kettőt csinál.
Rövidebbre fogni a kantárszárat.
Nyujtózik mint eb a pozdorján.
Vadkörte is akkor jó, ha megérik.
Ördög is a dombra tojik.
Végül marad a jó.
A szalonnát ha egyre füstölik sem lesz belőle derellye.
Lassan érik a jó.
Nem gondol a jobbágy ur dolgával.
Aki kapja, az marja.
Dunába hord vizet.
Minek olyan duda, ami nem szól.
Éhes disznó makkal álmodik.
Bekapta, mint kutya a legyet.
Utczu bizony, lakodalom, magam is megházasodom.
Ott szakad a kötél, hol leggyöngébb.
Akárhány mérföld, csak közel legyen.
Válogat, mint kanász a pergőben.
Nem lehet minden fejet egy kalap alá venni.
Az ebre nem vetnek hámot, a gondolattul sem vesznek vámot.
Jónak ne hagyj, rosznak ne keress.
Rosz kutya mellett a jó is eltanul.
Kötelet sem vehet, hogy felakasztaná magát.
Elveszett mint kő a vizben.
Arra forditja a köpenyeget, honnan a szél fu.
Necsak tudd a jót, hanem tedd is.
Józan a mit gondol, részeg arról csahol.