Felült neki Laczkó. (Nem akar, rest, dolgozni.)

Ki minővel lakik, olyan lesz.

Disznó is gyakorta buzalisztet eszik.

Aluvó ebnek jajgat a költője.

Sűrűn vetik a jót, de ritkán kel.

Szép dolog az a „jöszte”, de nem tudod, mire.

Lassan érik a jó.

Pad alá szokott kutyának fejét ha asztalra vonod is, a pad alá rántja.

Ha jóakaratot veszek, még azért is adós leszek.

Ebnek eb a munkája.

Akárhány mérföld, csak közel legyen.

Aki ebbel játszik, fája legyen.

Könnyen hivés, könnyen csal.

Hárman vannak, mint krajczár a garasban.

Jövedelme két pénz, mégis hármat költ.

Amint jött, ugy ment.

Késő agg ebet tánczra tanitani.

Szegény kalmár, ki tartani sem birja portékáját.

A ki nem jő, ne is egyék.

Jónak jó a kenyerese. 

Jóllakásnak jóhagyás a vége.

Válogat, mint kanász a pergőben.

Disznó is gyakorta buzalisztet eszik.

Régi kölcsön sem ajándék.

Ugy kell gazdálkodni, hogy jusson is, maradjon is.

Mi neked nem jó, másnak se jó az.

Köszönöm, de nem iszom.

Elszaladt a kutya a lánczczal. (Nagy mérföldre mondják.)

Lator latrul veszi hasznát. 

Szaladj kurucz, jön a német.

Példás lator is szereti a jámbor nevet. 

Fekete kutya, tarka eb, mindegy ördög. 

Hogy középszerüt nyerj, nagyjá iparkodjál.

Nyugszik, mint Jónás a hajóban.

Jót vett tőlem, s lábbal rug.

Kalapot tesz a fejébe. (Asszonyra értve: ur a háznál.)

Beadni a kulcsot. (Megbukni.)

Jámbor is napjában hétszerte vétkezik.

Csak korpád legyen, könnyü ebet kapni.

Általesni a küszöbön. (Szerencsétlennek lenni.)

Kutya is megvesz a jó életben.

Összehuzta markát a köszvény.

Hess el kakas! a szemétről.

A jó avul is, javul is. 

Elveszi szegény János azt is. 

Lassan járj, tovább érsz.