Akárki mit szóljon, csak te jámborul élj.

Mit használ jámborságod, ha más nem hiszi.

Magánál nagyobbal vetni követ. 

  A mint köszönnek, ugy fogadják.  

Ugy könyörögj, hogy magad is munkálkodjál.

Eb kutyával hamar összebarátkozik.

Eb is a követ harapdálja, mikor embert nem marhat. 

Ki kutya! a templomból.

Köszönöm, de nem iszom.

Nem illet agg ebet hintószekér.

Kamukában is el lehet inni a szürben szedett pénzt.

Eben mult pásztorság, falu végin csontot rág.

Eb is megalkuszik egyszer a macskával.

Se nem ritka, se nem drága, a mi közös.

Leesett a kalapja.

Jut, ha marad. 

Elesik, mint a kan a tőkéről.

Vadkörte is akkor jó, ha megérik.

Kár a kutya szőrét megaranyfüstözni.

Ez is a mi ebünk kölyke.

Minő kalappal köszönnek, olyannal fogadják.

A kölcsönt vissza szokták adni.

Sok jámbor szava isten szava.

Szép dolog az a „jöszte”, de nem tudod, mire.

Az ebnek ha aranya volna is, hájat váltana rajta.

Sokat szólott neki a kakuk.

Rövidebbre fogni a kantárszárat.

Higye a kurta. 

Ebül kezdi, komondorul végzi.

Szapora mint az ebkapor.

Jákób szava, Ézsau keze.

Lerázza magárul, mint eb a vizet.

Szalonna nem leszen kuvaszból. 

Jaj az én bajom.

Itt a kulacs, itt igyál.

Jobb az élő kutya a holt oroszlánnál.

Krisztus is kitért a részeg előtt.

Ki mással jól teszen, az magának keres.

Eb sem irigyli ebnek a konczot, ha nincs.

Szaladj török! inadban János vajda. (Hunyady János, Mátyás király édes atyja, értetik János vajda nevezet alatt.)

Mihez könnyen férünk, nem becsüljük nagyra.

Jó kutyát is könnyü házalóvá tenni.

Kész a lakadalom, de nincsen menyasszony.

Kisded bimbóbul ered a fontos körte.

Konczon vesznek össze a kutyák.