Szerző: Ivacson Istvan
-
Nézd meg az udvart, látod a gazdát.
-
Ki minő virágot szakit, olyat szagol.
-
Ha beköszön a szükség, vége a szeretetnek.
-
Nincs oly vén ember, ki kikeletkor ne gondolkoznék valamiről.
-
Szegény ember marhája hizlalja a gazdagot.
-
Szép szó nyeri meg a szeretetet.
-
Kitetszik a szeg a zsákbul.
-
Oly szelid hogy epéje sem keserü.
-
Ki mint szokja, ugy ropja.
-
Fakó szekér, kender hám, mind a kettő rosz szerszám.
-
Szük a vargautczán még a posztószél is.
-
Ó zsákba nem jó uj buzát tölteni.
-
Azé a vár, kié a mező.
-
Zab kenyér is jó, ki hozzá szokott.
-
Szénégetőnek tőkén a szeme.
-
Senki sem tudja, szerencse kinek adja.
-
Vak, ha sok aranya van, mégis nyomorult.
-
Hol sok a törvény, szaporodik a bün.
-
Zsák meglelte foltját, eczetes kanta dugóját.
-
Aki szenved, az uralkodik.
-
Könnyü annak tánczolni, kinek az apja hegedült.
-
Jó tehenet fej. (Zsiros hivatala van.)
-
Szeg sem járna fején, ha csizmába nem vernék.
-
Ki szolgáját gedélgeti, fejére neveli.
-
Utczán angyal, háznál ördög.
-
Tövirül hegyire menni.
-
Tollfosztásban nem szakad meg az ember.
-
Bánatos szivet akármi szó szele is megkeseriti.
-
Senki sem lehet tanu maga ügyében.
-
Ló is a szépre nyerit.
-
Senki sem sirja ki szemét a más szerencsétlenségén.
-
Átugorja még száz tü hosszát.
-
Nehéz mindennek tetszeni.
-
Megnyirták a szárnyát.
-
Vastag reménységet is megejt a szerencse.
-
Tál fazékkal hamar összezördül.
-
Minden ló felrugja a szerencsétlent.
-
Száz temetés sem ér egy lakzit.
-
Hitvány tanácsnak is jó a vége néha.
-
Urak kérése parancsolás.
-
Szereti a tejfölt, de nem akarja enni a szerdéket.
-
A szó zsebbe nem fér.
-
Kicsin a szu, de elég kárt tesz.
-
Azóta szaporodik a tolvaj, mióta sok a törvény.
-
Gyujts rá: nem látszol oly szegénynek.
-
Sokat tanult, kinek kedve a könyvekhez.
-
Jó szokás tartja az országot.
-
Senki sem nagy ur szolgája előtt.
-
Sokat szólani és okosan: ritka együtt.
-
Amint szokja, ugy fogja.