Kicsi korában kezdi a tolvaj is.
Sast látva meglapul a tyuk.
Mit egy ujjal elnyomhatsz, ne feküdj rá egész háttal.
Szemét kiszurni. (Kevéssel kielégiteni.)
Szomszéddal jó házat fedni.
Lába nyoma után vadat ne keress.
Dudolás szerint kell tánczolni.
Szerencse ritkán jár kevélység nélkül.
Csuf dolog, ha vénnek esze későn érik.
Vak is talál olykor patkót.
Jövő menő vendég a szerencse.
Mért köhög a tetü, ha nincsen tüdeje?
Nem mindig tükör az oka, ha csunyát mutat.
Társa árulja el az embert.
Fecskefészek körül legtöbb a szó.
Vén ember mindenben lassu, csak a koporsóhoz gyors.
Nem jó tüzet tüzzel oltani.
Szent ember is csak ember.
Viszket a tenyere.
Minden állat visszatér a természethez.
Két szomoru is vigasztalhatja egymást.
Ki magát kétszer adja veszedelemre, a szerencsét ne vádolja.
Mi egynek vétek, másnak sem erkölcs.
Szerencsétlenség mellett jó henyélni. (Azaz semmibe nem fogni, mert nem sikerül.)
Vér vizzé nem válik.
Zászlót emel magának. (Dicséri magát.)
Tanulj a szomszéd háza üszögén.
Ki megszegi szavát, ne tartsd neki szavad.
Legjobb virrasztó a szerelem.
Tün kezdik a lopást.
Egy szivvel, lélekkel.
Ha puszta vádlás elég, sok ártatlan kerül hóhérkézre.
Régi szokás törvénynyé válik.
Legjobb utitárs a teli erszény.
A szunyogból tevét csinál.
Kevés kell arra, hogy valaki szegény legyen.
Minden vétek talál mentséget.
Szüzesség, ékesség.
Rest szolgának bot a bére.
Ne játszszál szolgáddal: társul fogad.
Nem szoptam az ujjomból.
Ki valamit elveszt, ott keresse, hol történt a veszendék.
Szomorunak nehéz vig arczot mutatni.
Kétféle szeretet nehezen fér össze.
Keserü a türés, édes a gyümölcse.
Szomoruság is hasznos, ha nem tartós.
Nem titok, a mit két ember tud.
Azt gondolja: fenekig tejföl.
Lusta szolgáló nem farán ül, hanem fülén.
Soha se láttam rongyos tótot jó ruhában.