Szerző: Guy de Maupassant
-
Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor két kéz először szorítja meg egymást; amikor az egyik azt kérdezi: szeretsz? S a másik azt feleli: igen, szeretlek.
-
Talán a szerelem is legenda, a lélek legendája, amelyben némelyek ösztönösen hisznek, mások meg addig töprengenek rajta, míg a végén ők is csak hisznek benne.
-
A szerelem szavai mindig egyformák, csak az adja meg az ízüket, hogy milyen ajakról hangzanak el.
-
Ábrándjainkat néha olyan szomorúan siratjuk, mint a halottakat.
-
A boldogság önző, nem szereti az idegeneket.
-
Ha van valakiben eredetiség, mindenekelőtt azt kell kibontania, ha nincs, akkor valamiképpen meg kell szereznie. A tehetség: sok-sok türelem.
-
Mindenki kibírhatatlan (…), csak azok elviselhetők, akik tetszenek nekem, azok is csak azért, mert tetszenek nekem.
-
Mi nők, amit nem tudunk, azt legtöbbször kitaláljuk.
-
A férfi, aki napfénynél normálisan szeret, holdfénynél őrjöngően imád.
-
Látod, kislányom, ez a legjobb a világon! A tűz, az otthoni tűz, s körülötte kedveseink. Ez mindennél több!
-
Az ember sose ismeri meg azokat, akiket őrülten imádna.
-
Bármilyen ádáz és kemény a sors, lehet-e nem remélni, ha odakint szépen süt a nap?
-
Az értelmes ember kiverekszi a maga helyét, a többi elhull. Ez a társadalmi törvény.
-
Sohase ártsuk magunkat mások dolgába. Elég kinek-kinek a maga lelkiismerete. Ennek általános szabálynak kéne lenni.
-
A csók úgy lobban fel, mint a villám, a szerelem úgy süvít el, mint a vihar, aztán az élet megint nyugodt lesz, s folyik tovább, épp úgy, mint azelőtt.
-
Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg.
-
Látja… az élet nem olyan jó… de nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.
-
Elérkezik az az idő, amikor el kell válni! Az öregek meg a fiatalok nem szoktak együtt maradni!
-
Egy törvényes csók sosem ér fel egy lopott csókkal.