Ha csak egy részedként élhetek tovább, nekem az maga a mennyország.
A tanulás segít. (…) Amikor tanulok, kis ideig valami olyasmire tudok figyelni, ami nem a fejemben zajlik.
Kell valaki, aki vigyáz rád. Aki gondoskodik rólad, hogy minden rendben legyen. És az a valaki én akarok lenni.
Mindegy, mi áll előttünk. Működni fog. Mert túlságosan szeretlek ahhoz, hogy valaha is elengedjelek.
Ha az ember szeret valakit, nem engedheti, hogy hazugságok válasszák el tőle. Bármi történt is, még ha örökre elveszítettük is egymást, tartozunk egymásnak az igazsággal.
Egy pasinak nem lehet elégszer elmondani, hogy nem vagy terhes.
Ha a cél nem a szerelem, akkor nem éri meg az áldozatot.
Mi értelme a végtelen életnek, ha hiányzik belőle a szeretet?
Az igazságról kiderült, hogy jobban fáj, mint a hazugság.
Soha ne érd be kevesebbel, mint amit valójában akarsz! Soha ne légy senkivel, akit nem szeretsz igazán!
Minden változik, és mégis: minden marad a régiben.
A horgony olyan személy vagy tárgy, amely a földhöz köt. A legjobb horgonyok józanul és erősen tartanak. Mély, tartós szeretet forrásai lehetnek.
Tudtad, hogy a csillagok mindig veled lesznek. Csak felnézel az égre, és már nem is vagy olyan magányos.
Soha senki nem hiszi, hogy történhet valami rossz, amíg meg nem történik.
Szeretlek. (…) És ez azt jelenti, hogy nem csak a szép dolgok miatt vagyok melletted. Itt vagyok, bármi történjék.
Az, hogy emlékszel majd rám, az éppen az a halhatatlanság, amire nekem szükségem van.
A szívbe döfött karó csak megbénít, nem öl meg.
Néha, amikor ránézel valakire, észrevehetsz valami kis vadságot a felszín alatt.
Mindig képesek vagyunk gyűlölni, amit valaha szerettünk, és ugyanazzal a tűzzel tesszük ezt, amellyel egykor a szeretetünk lángolt.
A magánytól kell megóvnod. Ne harcolj értem, hanem légy velem! Erre van szükségem.
Néha vannak emberek, akikkel lehet hallgatni, és nem érzel kényszert arra, hogy értelmetlen fecsegéssel töltsd ki a szünetet.
A tudat, hogy valaki törődik velem, olyan volt, mint két hónapnyi didergés után egy finom, meleg takaró.
Szerelmes vagy. Ettől gyakorlatilag unalmas vagy mindenkinek, aki nem az. Tudod, az épelméjűeknek.
Az ember minél öregebb, annál gyorsabban megy minden.
Visszatekintve elkerülhetetlen volt az elválásunk. De még mindig hiszem valahol mélyen, legbelül, hogy bennünket egymásnak teremtettek.
Talán hülyeség azért szeretni valamit, mert mindenki más is szereti, de ennél is nagyobb hülyeség, ha azért nem szereted, mert mások szeretik.