Szerző: Gustave Flaubert
-
Van valami titkos erő, ami egybe tud kapcsolni két lelket, értesíti őket arról, amit egymásért éreznek, és össze is hozza őket, minden távolság ellenére.
-
A nő közönséges teremtmény, akit képzeletben fölmagasztosítottál.
-
A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.
-
Mindannyiunk szívében van egy királyi lakosztály, én befalaztam, de nem romboltam le.
-
A lehető legkevesebbet dobni a tengerbe a rakományból, hogy a hajó könnyedén haladjon: ez a bölcsesség.
-
Nem kell hozzányúlni a bálványokhoz: a kezünkön marad az aranyfesték.
-
A siker csupán kísérőjelenség. Sosem szabad céllá válnia.
-
Nem, nem hiszem, hogy a boldogság lehetséges, a nyugalom azonban igen. Ezért távol tartom magamat mindentől, ami idegesít.
-
Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi.
-
Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt.
-
Végül minden álom megtalálja a maga formáját: minden szomjúság számára van hullám, minden szív számára szerelem.
-
Ha döntenem kell a között, hogy a barátomat vagy az országomat árulom-e el, akkor inkább a hazámat.
-
Semmi sem oly megalázó, mint amikor azt kell látnunk, hogy a butáknak sikerül, amiben mi kudarcot vallunk.
-
Kétszer és semmiért senkit se lehet lóvá tenni.
-
Csak azokat szeretjük, akikért szenvedünk.
-
Az egész múlt kezeskedik a jövendő biztonságáért.