Gyöngén bánik vele, mint himes tojással.

Senkinek sincs homlokára irva, mi lakik benne.

Holtakra ne szólj.

Holnap is nap lesz.

Hit nem szellő.

Némely hegy akkor is ég belül, mikor már tetejét ellepte a hó.

Hékőre öntél vizet.

Hopon maradt.

Holló volt, hattyu lett.

Hinni vagy fogadni.

Hat hizója ólban, maga a hetedik.

Nincs oly hitvány ember, kiben valami jóság ne volna.

Sovány, mint a hering.

Hadd nyugodni a holtakat.

Ragadós, mint a himlő.

Titkos hegedüsnek kevesen süvegelnek.

Hegedüszóval tartja a vendéget.

Többet hiszünk a szemnek, mint a fülnek.

Fondorló hirnek nem jó végére menni.

Holnap után, kis kedden, borjunyuzó pénteken.

Sem hete, sem hava, már is parancsol.

Hiábavaló a hizelkedés üres gyomornak, szomju szájnak.

Söprött szeméttel nem jó a hirt is kihordani a házból. 

Hadd homályogjon a hold, csak a nap tartson igazat.

Nem fél holló akasztott embertül.

Ki hideget ád, mentét is ád mellé. 

Nem tudja az ember, mitől hizik.

Ird homlokodra.

Se hire se hamva. (Régen megégeték a holtat, s eltették hamvát. Legnagyobb szerencsétlenség volt temetetlenül elveszni, mikor hirét sem volt hallani, hamvát sem volt látni a holtnak.)

Nincs ennek hime, hogy eszedbe ne foglalhasd.