Addig tündöklik a hold, mig a nap helyre ér.

Hi szürke, hi fakó! itt semmit nem adnak.

Henyélés a gonoszság gyökere.

Holló volt, hattyu lett.

Helyét sem leli.

Sok hurt szakaszt a vén hegedüs.

Akkor hiszem, ha látom.

Nem sok pálmája van a here embernek.

Holtakra ne szólj.

Hirmondó sem maradt.

Senkinek sincs homlokára irva a holnapi nap.

Hop itt is, amott is, a mi házunk előtt is.

Nagyobb hire volna… (Csekély gunynyal tagadó km.)

Kinek szél a hite, tömlöcz a mennyországa.

A szerfölött hizelkedő vagy megcsalt, vagy meg akar csalni.

Ragadós, mint a himlő.

Söprött szeméttel nem jó a hirt is kihordani a házból. 

Ma pénzért, holnap ingyen.

Ne higy mindennek, ha veszni nem akarsz.

Ritka dolog a fehér holló.

Homok is eliszsza az esőt, de azért nem terem.

Mindent hinni, vagy semmit, azonegy gyarlóság.

Hidd el magad, hogy szégyent vallj.

Nincs hely a világon, honnan pokolba ut ne volna. 

Jó helyen tapogat.

Isten is megpihent a hetedik napon.

Nincs drágább a hegedüszónál: el is fáradsz, meg is fizetsz érte.

Ki mindenbe kap, mindenben himpellér.

Titkos hegedüsnek kevesen süvegelnek.

Nincs oly hitvány ember, kiben valami jóság ne volna.

Nálok is több hét nyolcznál.

A ki könnyen hisz, könnyen csalatkozik.

Hiábavaló a hizelkedés üres gyomornak, szomju szájnak.

Holló hollónak nem vájja ki szemét.

Roszul hegedülnek, ebül tánczolnak ma.

Nem mind hintó, a mi hintáz.

Lónak, ludnak, leánynak nem kell hinni.

  Minden hegynek szokott lejtője is lenni.  

Megfelejtkezik, mint a holt.

Senki sincs hiba nélkül.

Honn lakjék az, ki kedvére akar élni. 

Henyélőnek sok az ünnepe.

Egyszer hincs, másszor nincs.

Se el ne hidd magad, se kétségbe ne essél.

Rosz hir szárnyon jár, a jó alig kullog.

Mie van a herélt embernek, azt adhatja szomszéd asszonyának.

A hizelkedő alattomban ellenséged.

Holnap után, kis kedden, borjunyuzó pénteken.

Nem fél holló akasztott embertül.

Hopon maradt.