Adós embernek sokszor kell hazudni. 

Nem is magyar: nótája sincs.

Elvétette a nótáját. 

  Egyiránt meghal mind az éhező, mind a ki eleget eszik.  

Te is nótát dudolsz, de tánczra mást unszolsz. 

Megbotlott nyelv is néha igazat mond.

Ha nem adok, te haragszol, ha meg adok: én is.

Elég nyavalya, ha vagyon, s nem tudni hol.

Nem tudhat egy mester minden mesterséget.

Mi a szivén, az a nyelvén.

Mézből is mérget szi.

A mi meglett, száz ökör sem vonja hátra.

Négy fal, négy szem közt sok történik.

A „nemakarom” bántja.

Mészáros, keze lába mind sz…s, az erszénye aranyos.

Mindenütt, mindent mindentül el ne végy. 

Agyag is tündöklik, ha rá szolgál a nap.

Vitézséggel jár a nyereség.

Lementével dicsérd a napot.

Ki sokat markol, keveset szorit.

Ki nyakasan tagad, nyakát szabaditja. 

Mi haszna a mellverésnek, ha belül nem érzesz. 

Hasznos munkának nincsen fáradsága.

Ha mindnyájunk jó volna, nem lenne tarka a világ.

Nyárban szaggat téli subát.

Könnyen felejtjük a más nyavalyáját.

Nem ki mondotta, de mikép mondotta.

Mennél magasb a nap, annál kisebb árnyékot vet. 

Milyen a gazda, olyan a bér.

Süt a napfény, de a kenyeret még sem sütheti meg.

Napfényben is homályt keres.

Kövérebb a más ember szalonnája. 

Bele lépett, mint német a saruba.

Könnyü megnyerned, hol senki ellened.

Ölje meg a méhet, ki mézet akar enni.

Ha egyszer a mézet megszagolta a medve, abba sem hagyja.

Aki kérdi: kell-e, nem örömest ad. 

Az sem volt ám mátkatál.

Ha adtál, felejtsed, ha vettél, emlitsed.

Irigy mint a mirigy.

Minden nótának van ugrója.

Márk vagyok nem Lukács. 

Akármint ragyogjon a nap, de csak nem lát a vak.

Nap alatt van. (Sorsa nincs eldőlve.)

A moslékot disznóra hagyd.

Egyik nap a másiknak tanitványa.

Jó mértéket tartani.