Ki üdején reá szánja magát, csak eltüri a nyomoruságot.

Megbánta mint a mely kutya kilenczet fiadzott.

A jó mesés, ritkán jó dolgos. 

Nem aggasztja méhecskét a tél.

Elég nyavalya, ha vagyon, s nem tudni hol.

  Egyiránt meghal mind az éhező, mind a ki eleget eszik.  

Kinek mesze nincsen, fehér földdel meszel.

Isten irgalmasságát, paraszt czigányságát, asszony álnokságát nincs mód megfogni.

Nyakfalvára megyek, Pofon szállást kérek. 

Se viz, se bor, csak ugy nyomorog.

Szomoru nap, fekete vásárnap.

Keveset van otthon, ki sokat nevet.

Kinek kinek, munkája mutatja mivoltát.

Nép szava isten szava.

Nem fér a májához.

Már a mász, ha nem csusz.

Nehéz mindenkinek kedvét találni.

Jó mértéket tartani.

Megverte a sok megáldj-isten.

Hol nincs, isten se vesz.

Kifogyott mint mogyoró a tokjábul.

Ki örömest nevet, örömest sir. 

  Régi nóta, itt hallottam: igyunk egyet ma.  

Mértékletesség többet ér orvosnál.

Lementével dicsérd a napot.

A méreg csak méreg arany pohárbul is.

Nyomoruságot nyomoruság szokta követni.

Mennyországot is öröm tartja. 

Nyulat látánk, nem lesz jó szerencsénk. 

Milyen a mosdó, olyan a kendő.

Nagy nyavalya a szerelem.

Kiről minden szól, kell abban valaminek lenni. 

Többször jő szobájába napfény, mint kenyér.

Nem lehet az ember mindjárást mesterré. 

Nem tudhat egy mester minden mesterséget.

Kiki legjobban érzi a maga nyavalyáját.

Nem indul meg a nádszál fuvás nélkül. 

Nagy a nyelve, kicsi a szive.

Nyerget ütik, hogy a ló érezze.

Nem illik minden mindenre.

Kinek veszett neve indul, a szél is árt annak. 

Válogatós medvének vaczkor is jól esik.

Nem oda csap, a hova néz, mint a kancsal mészáros.

Mérték nélkül is megszabják az uj nadrágot.

A ki megtér, idvezül.

Másét nebántsdnak hivják.

Akármint ragyogjon a nap, de csak nem lát a vak.

Oly mérges hogy két szekérre föl nem férne.

Mérték után jó a szabás.

Négy fal, négy szem közt sok történik.