Rut dolog nemesnek nemtelenül élni.
Nyomorult mester, ki tanitvány nem volt.
Egyik nap a másiknak tanitványa.
Ki nem akar adni, azt mondja: nincs.
Adjad uram, de hamar.
Négy vájja mindennap az erszény fenekét: rosz óra, rosz malom, ó kocsi, vén szőlő.
Aki megyen halad, a ki sz…k, marad.
Közönséges nyavalyát könnyebb eltürni.
Megelőzés győzés.
Kiről minden szól, kell abban valaminek lenni.
Ki mézet metsz, ujjait nyalogatja.
Nem jó mester is jó, ha annak tartatik.
A nap sem fog rajta. (Tartósan szép.)
A minemü mosdót ők tartottak nekem, én is olyan kendőt nekik.
Hátra van még a medve. (Azaz a főmulatság, az egyszeri paraszt szerint, ki szinházba menvén, elunta a sok beszédet hallgatni, s felkiálta: hadd jőjön a medve! mivel ő nem várt egyebet medve komédiánál.)
Nem lehet két nap az egen.
A nyavalya párosan jár.
Ki minek a mestere, annak a hunczutja.
Előbb nyersz, hogyha kérsz.
Jobb lábbal megesni, mint nyelvvel botlani.
Nyelvében él a nemzet.
Szabad neki, az a mestersége.
Válogatós medvének vaczkor is jól esik.
Nagy marhának nagy marha a helye.
Mézes madzag: nyaljad.
Sok álomszakasztást kiván a méltóság.
Milyen mértékkel te mérsz, olyannal kapod vissza.
Becsületed sérted, ha méltatlant kéred.
A méreg csak méreg arany pohárbul is.
A nagyhét kutyagyötrelem.
Kövérebb a más ember szalonnája.
Azt is tudja, mit sugott felesége fülébe Mátyás király.
Mindnyájan emberek vagyunk.
Áldja meg isten, mint a munkácsi szénát.
Nap alatt van. (Sorsa nincs eldőlve.)
Ne végy nyelvvel igazat.
Kinek mesze nincsen, fehér földdel meszel.
Ha minden molnárt, a ki lop, felakasztanának, kifogyna a mesterség.
Nyalják, falják egymást, mint az uj házasok.
Nem méltó méltatlant pénzeért dicsérni.
Itt is górétól garádjaig ér a mező.
Aki nyerni akar, föl is kell tennie.
Nyakfalvára megyek, Pofon szállást kérek.
Nép szava isten szava.
Nincs oly hosszu nap, hogy estéje ne volna.
Megilleti Mátét a kosz.
Bár mint tapogasd, kopasz a mentség.
Könnyebb a mondás, mint a visszamondás.
Fél, mint a czigány szent Mihálytól.
Mesét ad kolbászért.