Vitézséggel jár a nyereség.

Nép szava isten szava.

Ha mindnyájunk jó volna, nem lenne tarka a világ.

Üvegen által nyalat mézet.

Kövér mint a mongolicza.

Egy férges mogyorót sem adnék érte. 

Örömestebb esik, a hol nedves.

Ki mostohát sirat vagy nagy erkölcsü vagy képmutató.

A nyelv gonosz fegyver.

Hamarkodó munkának sok a lazája. 

Más nyomja a sajtót, más issza a mustot.

Mész, bors, csuklya sok roszat elfedez. 

Tudja, hol temették el a nyulat. 

Tudja hol fekszik a nyul.

Nem verik ki a mente ujjából.

Hever mint molnárlegény a zsákon.

Az sem volt ám mátkatál.

Nagyott kezdett, kicsit visz véghez. 

Nem kell a mészáros kutyának korpa.

Ki örömest nevet, örömest sir. 

Keveset van otthon, ki sokat nevet.

Jó nevelés soha sem esik drágán. 

Nincsenen veszi a semmin adottat.

Nyulat látánk, nem lesz jó szerencsénk. 

Fél, mint a czigány szent Mihálytól.

Mosolyog mint Máté tehenborja.

Hamar cselt vet az öreg nyul.

Hol a nyul felnövelkedik, ott szereti leginkább.

Nyomoruságot nyomoruság szokta követni.

Ki nyakasan tagad, nyakát szabaditja. 

Nem tudhat egy mester minden mesterséget.

Házi és nádi. (Ily szólásban: a barát is kétféle: házi és nádi.)

Mennyországot is öröm tartja. 

Mennyi molnár, annyi tolvaj.

Kinek neve eszemben, szive, képe elmémben.

Ki sokat mosdik, szennyet érez.

Sokat lop a molnár, mig rajta érik.

Könnyen felejtjük a más nyavalyáját.

Addig áros a mesterség, a mig titkos.

Nyilat tompit, ki serpenyőt lövöldöz.

Mindig viszket a marka.

Bele lépett, mint német a saruba.

Olykor a mester is elhibázza a vecsernyét.

Egynek nyeresége másnak vesztesége.

Rózsa ajak, tövis nyelv.

Megrugta szent Mihály lova, ki sem gyógyul soha. 

Néma mesterektől sok jót tanulhatni. (Azaz könyvektől.)

Ne nevess: elhül a leves.

Többet ér egy nap mint száz holdvilág.

Kinek kinek, munkája mutatja mivoltát.