Hamar meghal, ki későn kezd élni.

Nincs oly hosszu nap, hogy estéje ne volna.

Apró tag a nyelv; de nagyot mozdithat.

Ki más szájával eszik, maga éhen marad.

Miatyánk közepe. (Azaz kenyér, ily formán: apját is elárulná a Miatyánk közepeért.)

Nyerget ütik, hogy a ló érezze.

  Sürü mühely, ritka köntös.  

Ki üdején reá szánja magát, csak eltüri a nyomoruságot.

Elég nyavalya, ha vagyon, s nem tudni hol.

Tudja, hol temették el a nyulat. 

Kék nadrágra vörös folt.

Mesterembernek ha piszkos is keze, mégis aranyos.

Az sem volt ám mátkatál.

Keveset adnak munka nélkül.

Mindenhez látó, semmivel biró.

Te is nótát dudolsz, de tánczra mást unszolsz. 

Nyelvében él a nemzet.

Nem tudhat egy mester minden mesterséget.

Sok miatyánk, kevés vakarcs.

Irigy mint a mirigy.

Négy fal, négy szem közt sok történik.

Könnyen felejtjük a más nyavalyáját.

Rut dolog nemesnek nemtelenül élni. 

Nap alatt van. (Sorsa nincs eldőlve.)

Megbotlásra elesés következik.

Könnyü megnyerned, hol senki ellened.

Apró mint a mustármag.

Akármely dicsőséges méltóság is megvénül idővel.

Nem iszszák a mérget fa kupából.

Méreg kostolással is megárt.

Nem szeretnék nadrága lenni.

Nyakába varni magát valakinek.

Szorgalmas munka felejteti a bujaságot.

Hasznos munkának nincsen fáradsága.

Nyilat tompit, ki serpenyőt lövöldöz.

Megverte a sok megáldj-isten.

Minő a kérdés, olyan a felelet.

Adós fizess, beteg nyögj.

Mesét ad kolbászért.

Jobb a kicsi édes mienk, mint a sok másé.

Ha nem adok, te haragszol, ha meg adok: én is.

Kinek kinek, munkája mutatja mivoltát.

Minő a fa, olyan a gyümölcse.

Nemes vért dicsérhetni nógatlan.

A jó mesés, ritkán jó dolgos. 

Ha adtál, felejtsed, ha vettél, emlitsed.

Néha kincs, a mi nincs.

Előre iszik a medve bőrire.

Hamarkodó munkának sok a lazája.