Többet ér egy nap mint száz holdvilág.

Nyakfalvára megyek, Pofon szállást kérek. 

Ha minden molnárt, a ki lop, felakasztanának, kifogyna a mesterség.

Nem illik minden mindenre.

Nem azé a nyul, aki kergeti, hanem aki megeszi.

Maszlagot evett.

Közönséges nyavalyát könnyebb eltürni.

Megbotlott nyelv is néha igazat mond.

Nem ki mondotta, de mikép mondotta.

Nem jó kölykes medvének fiát faggatni. 

A jó ménló vagy megvakul vagy megsántul.

A nap sem fog rajta. (Tartósan szép.)

A görbült aggnőnek agg ő regéje is.

Hizelkedő nyelv nyalva ejti a sebet.

Az igaz nemesség nem fekszik a kutyabőrön.

Nem oda csap, a hova néz, mint a kancsal mészáros.

Az alkonyodó napot kevesebben imádják.

Menyem nem leányom, vőm nem fiam.

Nincs oly nap, melyen valami jót ne cselekhessünk.

Nép szava isten szava.

Többen vesztek el nyelvek által, mint fegyver által.

Szégyenlik nevöket varga, tót és hóhér.

Gyönge a nád, de mégis a szél hajtogatja.

Sima mint a nyulszőr.

Nyaknak hóhér a borbélya.

Apró mint a mustármag.

Szép ott adni, a hol senki se kér.

Hol más fizet vagy énekel, azt neked is követni kell.

Mennyi molnár, annyi tolvaj.

Meggyógyul, mig megházasodik.

Azt is tudja, mit sugott felesége fülébe Mátyás király.

Málé nem könnyen sül meg a napon.

Az ifju meghalhat, az öregnek meg kell halni. 

Mi haszna a mellverésnek, ha belül nem érzesz. 

Idővel, szalmával a naszpolya is megérik. 

Nyomorult, kinek nem elég a magáé.

Minden nap gyülöli menyét.

Megtanit a nyomoruság imádkozni.

Hol nincs, isten se vesz.

Bolond mesternek ritka okos tanitványa. 

Tudja, hol temették el a nyulat. 

Ki nem akar adni, azt mondja: nincs.

Más a sógor, más a sódor.

Te is nótát dudolsz, de tánczra mást unszolsz. 

Az sem volt ám mátkatál.

A ki megtér, idvezül.

Mindnyájan emberek vagyunk.

Tudja hol fekszik a nyul.

Mérték nélkül is megszabják az uj nadrágot.