Narancs is keserü, ha nagyon facsarják.
Sokat kell a márványt surolni, mig sima lesz.
Fél, mint a czigány szent Mihálytól.
Bolond mesternek ritka okos tanitványa.
Kinek mesze nincsen, fehér földdel meszel.
Százszor vesd fontra, a mit egyszer nyelvre.
Nyaknak hóhér a borbélya.
Kövérebb a más ember szalonnája.
Nyakfalvára megyek, Pofon szállást kérek.
Ha ablakkal beéred, ne nyiss kaput sziveden.
Ne végy nyelvvel igazat.
Málé nem könnyen sül meg a napon.
Méz alatt méreg, szép almában féreg.
Megérett mind turója, mind sajtja.
Addig áros a mesterség, a mig titkos.
Egy nótát fuj.
Mészáros nem könyörül a bárányon.
Sürü mühely, ritka köntös.
Minő a fa, olyan a gyümölcse.
Nem hosszu a nap, kinek sok a dolga.
Aki kérdi: kell-e, nem örömest ad.
Régi adósság annyira fölmegy, hogy utoljára el sem éred.
Mennyországot is öröm tartja.
Tanulj másoktól, hogy sok but ne láss.
Ki üdején reá szánja magát, csak eltüri a nyomoruságot.
Hosszu mint a nyul farka.
Mindnyájan emberek vagyunk.
Mérték után jó a szabás.
Méhecske meg nem száll dögön.
Módjával jó minden.
Mértékletlenség több embert viszen el, hogysem a fegyver.
Ha nem adok, te haragszol, ha meg adok: én is.
Akármint keféljék az avult mentét, nem lesz uj belőle.
Sokat viselt abrosz végre szöszszé válik.
Akármely dicsőséges méltóság is megvénül idővel.
A napot akkor nézik legjobban, mikor fogyatkozik.
Mézből sem jó a sok.
Vitézséggel jár a nyereség.
Nem verik ki a mente ujjából.
Isten irgalmasságát, paraszt czigányságát, asszony álnokságát nincs mód megfogni.
Mátyás, Gergely, két rosz ember. (Azaz Mátyás és Gergely napja az időjárásban fontos napok.)
Minden nótának van ugrója.
Méreg kostolással is megárt.
Itt is górétól garádjaig ér a mező.
A nyelv gonosz fegyver.
Vagy megszokom, vagy megszököm.
Mit ér a nép, ha nincs bölcs hadnagya.
A nyavalya párosan jár.
Jár a nyelve mint a pergő rokka.
Mi haszna a mellverésnek, ha belül nem érzesz.