Feltartja orrát, mint az érsek disznaja.

A jó faj idején kimutatja magát.

Ember teszen fogadást, eb a ki megállja.

Sok esik, a min örvendhetni, de több, a min busulhatni.

Erdő nincsen zöld ág nélkül.

Ha eszed volna, nem dicsekednél vele.

Mosolygó ellenségnél nincs ártalmasabb.

Fának haszna gyümölcsén tetszik meg. 

Legjobb szakács az éhség.

Csakugyan megvékonyodik az ember, ha gyakran faragják.

Ez az élet ugy sem sok, használják az okosok.

Levelek után végre a fa is leesik.

Erdőt szánt, gyepüt sem szánthat.

Megjegyzett juhból is elvisz a farkas.

Minden édesnek van valami keserüje.

Életrevaló ember kőszikla tetején is megél.

Rosz fát tett a tüzre.

Jobb az előbb az utóbbnál.

Jól kezdett éneklés kántornak nem nehéz.

Gonosz eredetnek, gonosz a vége.

Elrejtett kincs, rosz feleség ki nem megy eszedből.

Nagy fán terem. (Azaz nehéz hozzá jutni.)

Milyen az evése, olyan a dolga.

Elijedtnek árnyéka is ijeszt.

Erős az igazság, szép asszony és jó bor.

Kinek üres az erszénye, üres a szekrénye.

Farkas nem nézi a bélyeget.

Fában is megvan a szokás.

Ember szava nem isten szava.

Ki nem akar élni, akaszsza fel magát.

Ki el nem esett, nem szükség hogy felkeljen.

Fa is nagyobbnak tetszik, ha ledölt.

Ha étek nincs, borral hozzá.

Terméketlen fára követ senki se hajit.

Addig járt a maga esze után, hogy falnak ment tőle.

Se nem szánt, se nem vet, mint az égi madár.

Ki husz esztendeig nem okos, negyvenig nem gazdag: soha se is lesz.

Majd ha fagy, hó lesz nagy.

Erőtlent az erős csak a zsákba rázza. 

Minden éneknek van nótája.

Maga alatt vágja a fát.

Aggszó szerint egyféle állatnak sem jó az első kölyke. 

Ki mindig égbe néz, kutba esik.