Nincs oly hitvány eszköz, hogy hasznát ne lehetne venni.

Eb a lelke faszekere, ugyan helyén van az esze.

Szál faért erdőt el nem hagyok.

Feltartja orrát, mint az érsek disznaja.

Kinek esze nincs, a kovács sem csinál.

Többet költ a fakóra, mint érdemli a fara.

Erdőben ha szólasz: elhallik, mezőn ha csinálsz: meglátszik.

Többet hiszünk jó erkölcsnek, mint szapora esküvésnek.

Ki husz esztendeig nem okos, negyvenig nem gazdag: soha se is lesz.

Emberség által senki nem sértődik.

Több a falu mint a város.

Hallgass! ihol jön a farkas. 

Sok darab kenyeret kiván egy esztendő.

Nem verem falba fejemet.

Véletlen erdőben gyakorta nyul fekszik.

Éhség a farkast is kihajtja cserjéből.

Az él soká, a ki jól él.

Ha elszárad a fa, nem nyersül az meg.

Hamis az ember, mig eleven.

Jobb az előbb az utóbbnál.

Ki fél az eleséstől, ne menjen a jégre.

Ki nem akar élni, akaszsza fel magát.

Futó ellenségnek arany hid.

Mit az ész meg nem gyógyithat, meggyógyitja idő.

Fának haszna gyümölcsén tetszik meg. 

Áll mint a fancsali feszület. (Elképedt, szomoru arczra, alakra mondják.)

Jobb észre vigyázni, mint lábra.

Hol az érzékenység nyertes, vesztes a nyugalom.

Akár a falnak beszélj.

Nyesés nélkül fa sem nő nagyra.

Fenn az ernyő kas nélkül.  Rangtartás, vagyon nélkül.

Egyik csinál erszényt, másik lemetszi azt.

Szerelem, bor, koczka, üresíti az erszényt.

Aki erősebb, az a hatalmasabb. 

Van annyi esze, mint egy esküdt ember sapkájának.

Egy szálfa nem erdő. 

Minden erőtetés visszaélés.