Nagy nyavalya az éhhelhalás.

Félre bokor, jön az erdő.

Kinek esze van, hamar észreveszi magát.

Farkas nem nézi a bélyeget.

Négy fal között sok történik.

Erő, ész nevel tartományokat.

Erős az igazság, szép asszony és jó bor.

Minden édesnek van valami keserüje.

Egy szálfa nem erdő. 

A tiszta édes, csak gyermeknek való.

Ledölt fának fejét a gyermek is ránczigálja.

Bátrabb fakannából inni, mint arany pohárból. 

Fontonként fogy az erő, lat számra jő vissza.

Vékony emberség, vastag embertelenség.

Milyen az evése, olyan a dolga.

Eső tavaszkor mind annyi aranycsep.

Erdő nincsen zöld ág nélkül.

Nincs könnyebb a teli erszénynél.

Hallgat mint a fa.

Elmult esőnek nem kell köpenyeg.

Erdőnek is vagyon füle és mezőnek szeme.

Ott keresed az ellenséget, ahol nincs.

Fában is megvan a szokás.

Életrevaló ember kőszikla tetején is megél.

Egyik csinál erszényt, másik lemetszi azt.

Erőtlen, ki elbizza magát.

Lehányja szőrét a farkas, de bőréhez igen hozzá szokott.

Csak akkor nem eszi meg farkas a bárányt, ha el nem éri.

Erdőt szánt, gyepüt sem szánthat.

A falu kanját is megölik, de csak válik más helyébe.

Minemü az élet, olyan a vége is.

Részeg ember imádsága, beteg ember böjtje nem sokat ér.