Rosz fát tett a tüzre.

Nem sokat ér a csupa hallom, mondom. 

Malmon, ifju feleségen mindig kell épiteni. 

Hallgat mint a fa.

Ott keresed az ellenséget, ahol nincs.

Aki tud élni, tud az valamit.

Majd ha fagy, hó lesz nagy.

Se nem szánt, se nem vet, mint az égi madár.

Ki mindig égbe néz, kutba esik.

Gonosz eredetnek, gonosz a vége.

Ne adj eszedben, csak adj pénzedben. 

Szép a kinek esze van, de még szebb, a kinek nincs, nem vesződik vele. 

Adjon isten három f-et. F riss, f iatal, f eleséget.

Erőtlent az erős csak a zsákba rázza. 

Szép köntöst inkább mocskol a rosz erkölcs, mint a sár.

Nincs oly hitvány eszköz, hogy hasznát ne lehetne venni.

Mit az elme ébren forgat, avval játszik álom idétt is.

Erőtlen, ki elbizza magát.

Élő élőnek, holt holtnak barátja.

Ki fél az eleséstől, ne menjen a jégre.

Ez az élet ugy sem sok, használják az okosok.

A falu kanját is megölik, de csak válik más helyébe.

Farkas nem nézi a bélyeget.

Kinek teli az erszénye, elég tudós az.

Az étel szagaért pénzhanggal fizetnek. 

Legjobb enni, ha éhes vagy.

Nincs könnyebb a teli erszénynél.

Hamis az ember, mig eleven.

Kinek esze van, hamar észreveszi magát.

Vékony emberség, vastag embertelenség.

Éh a jóllakottal nem egyaránt dudol.

Hol az érzékenység nyertes, vesztes a nyugalom.

Jobb az előbb az utóbbnál.

Elijedtnek árnyéka is ijeszt.

Véletlen erdőben gyakorta nyul fekszik.

Adtál, uram, esőt: nincs benne köszönet.