Sűrűn vetik magvát az emberséges embernek, de vékonyan kel.
Észszel hozzá, fiam, ha erőd nem birja.
Megeszi farkas a bárányt, ha béget is.
Esküszik mint a párhagyma.
Elég sok az ember, de kevés a jámbor.
Ellenkező dologban válik meg, ki mire való.
Nagy ember nagyot botlik.
Ki utfelen épit, sok mestere van.
Ne adj eszedben, csak adj pénzedben.
Majd ha fagy, hó lesz nagy.
Erőtlent az erős csak a zsákba rázza.
Csakugyan megvékonyodik az ember, ha gyakran faragják.
Az érett ész nem egy napi munka.
Erő, ész nevel tartományokat.
Amint tartod enédet, ugy ihatod tejedet. D.
Hét puszta faluban sincs párja.
Éket verjünk belé, ha máskép nem lehet.
Terem az ember, mint a subagallér.
Maga alatt vágja a fát.
Nem sokat ér a csupa hallom, mondom.
Epéje sincs mint a galambnak.
Ahol enned adnak, egyél, a hol ütnek, fuss.
Nehéz éhnek a várakozás.
Rosz ember hamar megijed.
Késő esőnek nagyobb a sara.
Erszénynek egy betegsége van: a lapos guta.
Egyszer eshetik meg, a mi soha nem volt.
Legjobb szakács az éhség.
Adtál, uram, esőt: nincs benne köszönet.
Hol nincs kenyér, pöröl az éhség.
Kiki maga kebelébe szedi az epret.
Nincs oly hitvány eszköz, hogy hasznát ne lehetne venni.
Embernél a munka, istennél az áldás.
Olcsó az ember, a hol sok van.
Nemes elmének visszatetszik a szolgálat.
Ember emberrel jó.
Áll mint a fancsali feszület. (Elképedt, szomoru arczra, alakra mondják.)
Minden erőtetés visszaélés.
Kit egyben rajta érnek, másban is gyanitják.
Elvész, ki fegyvertelenül jár farkasok közt.
Elrejtett kincs, rosz feleség ki nem megy eszedből.
Kár a hitvány éneket ujra kezdeni.
Ég nyelte, föld nyelte: elveszett.
Ott ad isten esőt, ahol akarja.
Gyakorta farkas is juhbőrbe öltözik.
Heverő testben bujdosik az elme.
Ledölt fának fejét a gyermek is ránczigálja.
Akár a falnak beszélj.
Az éhes farkasnak élesebb a körme.
Jeget eszik, vizet iszik, mégis alig élhet.
Köszi!
Értesítések