Hallgass! ihol jön a farkas.
Elszedték az epret előle.
Korán virágzó fának ritkán eszel gyümölcséből.
A farkas minél vénebb, annál maróbb.
Nehéz az evetet háznál megtartani.
Áll mint a fancsali feszület. (Elképedt, szomoru arczra, alakra mondják.)
Étel, ital, álom, szükséges e három.
Amely fának árnyékában nyugszol, ne nyesegesd.
Nincsen ember hiba nélkül.
Mosolygó ellenségnél nincs ártalmasabb.
Ki mihez nem ért, gyilkosa az annak.
Fában is megvan a szokás.
Fenn az ernyő kas nélkül. Rangtartás, vagyon nélkül.
Elvenni emberség, adni meg istenség.
Ha elszárad a fa, nem nyersül az meg.
Minden erőtetés visszaélés.
Ki el nem esett, nem szükség hogy felkeljen.
Erdőt szánt, gyepüt sem szánthat.
Fa is nagyobbnak tetszik, ha ledölt.
Legjobb enni, ha éhes vagy.
Ellenkező dologban válik meg, ki mire való.
Ugy él mint az égi madár.
Lehányja szőrét a farkas, de bőréhez igen hozzá szokott.
Vékony emberség, vastag embertelenség.
Ha elméd nem vigyáz, hallásod is elvész.
Kit egyben rajta érnek, másban is gyanitják.
Esküszik mint a párhagyma.
Zörög mint a fatarisznya.
Nem lehet egy farral két nyerget ülni.
Sok darab kenyeret kiván egy esztendő.
Nem az én házam ég.
Észt nem árulnak a vásárban.
Ki husz esztendeig nem okos, negyvenig nem gazdag: soha se is lesz.
Maga alatt vágja a fát.
Megette, a mivel meg kell halni. (Szerelmes)
Ritkán jut embernek előbbi sorsa eszébe.
Adtál, uram, esőt: nincs benne köszönet.
Nagy nyavalya az éhhelhalás.
A ki sokat farag, sok forgácsot ejt.
Jobb az előbb az utóbbnál.
Erős az igazság, szép asszony és jó bor.
Tál, fazék összezördül, hogy ne az ember.
Nehéz éhnek a várakozás.
Az éhes farkasnak élesebb a körme.
Terméketlen fára követ senki se hajit.
Azt gondolja, ő első személy a szentháromság után.
Olcsó az ember, a hol sok van.
Annyit használ, mint ebnek a fakéreg.
Nem verem falba fejemet.
Fontonként fogy az erő, lat számra jő vissza.