Szerző: Danielle Steel
-
A boldogság nagyon ritka vendég az életben.
-
A fájdalmat frissen kell csillapítani (…), nem később, amikor már olyan mélyre temetődik, hogy ki sem tudod ásni magadból.
-
A bátorság nem abban áll, hogy nem félünk, vagy nem csüggedünk, hanem abban, hogy van erőnk legyőzni a félelmet és a csüggedést.
-
El kell búcsúzni. Ha az ember nem teszi, örökre szilánkok maradnak a lelkében.
-
Az életnek, a jó életnek, a príma életnek az az alapelve: „Miért ne?”
-
Azt szokták mondani, hogy egy férjnek nem kell mindenről tudnia, és akkor szent a családi béke.
-
Ha szeretsz valakit, azt önmagától is meg akarod védeni.
-
Ha nem engeded, hogy valaki szeressen, egyszer nagyon magányos leszel.
-
Néha nem árt kimondani azokat a szavakat, amelyekre máskor csak gondolunk.
-
Az mindig fáj, ha elválik két lélek, amelyek bármily rövid időre is egyek voltak.
-
Az élet furcsa, zegzugos útjai sohasem oda vezetnek, ahová eleinte hisszük. Az ember még csak nem is sejtheti a végzetét.
-
Az élet túl rövid, és felesleges játszadozni.
-
A bánat egyetlen gyógyszere a napfény, a friss levegő, a kellemes társaság és a jó zene.
-
Van, hogy az elején még nem látni, hová vezet az út. Egyszerűen csak el kell indulni, és végig kell menni rajta.
-
Sok bölcsesség és bátorság kell ahhoz, hogy tudjuk, melyik az az út, amelyen járni akarunk, és melyik az, amelyiket azért választjuk, hogy másoknak örömet szerezzünk.
-
Talán nem kaphatunk meg mindent az életben. Nagy szerelmet, szenvedélyt, álmokat. Talán végül jobban járunk egy kis szerelemmel, álmok nélkül.
-
Sohase érd be az álmaidnál kevesebbel. Valahol, valamikor, valahogyan, úgyis megtalálod őket.
-
Van, aki egyszerűen nem bír nekivágni az ismeretlennek. Inkább úszik együtt az ismert árral, semmint hogy belefulladjon az ismeretlen vizekbe.