Miért kell félni egy „nem”-től, miért kell bármit is későbbre halasztani, ha a legfontosabb mindenekfölött teljességében élvezni az életet?
Nem az elkövetett rossz alapján ítélnek meg minket, hanem a nem elkövetett jó alapján.
Csak egy mód létezik, ahogyan meg lehet tanulni valamit. Mégpedig cselekvéssel.
Senki nem veszíthet el senkit, mert senki nem is birtokolhat senkit.
Az ember soha nem tanul abból, amit mások mesélnek neki, mindent magunknak kell átélnünk.
Soha, de soha nem veszítjük el szeretteinket (…). Ők velünk vannak, nem tűnnek el az életünkből. Csak nem egy szobában vagyunk velük.
Nem fogok többé hinni az emberekben, mert egy ember becsapott. Gyűlölni fogom azokat, akik elrejtett kincset találnak, mert én nem találtam meg az enyémet.
Az érzelmek vadlovak (…), az értelem soha nem hajthatja őket igába teljesen.
A bölcsesség útja az, hogy nem félünk hibázni.
A szerelem nem hoz, soha nem hozott boldogságot. Éppen ellenkezőleg: szenvedés, harcmező, álmatlan éjszakák, örök bizonytalanság, hogy helyesen cselekszünk-e. Az igazi szerelem eksztázis és gyötrelem elegye.
Így vesztettük el a szerelmet. (…) Amikor elkezdtünk szabályokat alkotni arra, hogyan nyilvánuljon meg.
Nem erőltethetek valamit, aminek még nem érkezett el az ideje.
Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon.
Mit sem érnek a szép szavak, ha szenvedést lát az ember.
A győzelem önbizalmat adhat, de nem szabad hogy teherré váljon, és a válladra telepedjen.
Ezerszer kedvem támadt megfogni a kezét, és ezerszer nem csináltam semmit.
Ahogy haladok a jövő felé, utamat segítik a múltbéli botlásaim után maradt nyomok.
A katonák (…) tudják, hogy bármelyik pillanatban meghalhatnak, és ezért nekik az élet állandó ünnep.
A szenvedély jeleket ad nekünk, amelyek vezetnek bennünket. A mi feladatunk megfejteni ezeket a jeleket.
Attól még nem fulladsz meg, ha egyszerűen vízbe ugrasz; csak akkor fulladsz meg, ha nem jössz a felszínre.
A nagy viharok előtt mindig van egy pillanat, amikor eláll a szél, és minden elcsendesül.
Tudjuk, mit akarunk, és el is érjük, ha kitartóak vagyunk, de az idő, amely a célhoz jutásig eltelik, Isten segítségétől függ.
Ne próbáld folyton megmagyarázni az érzelmeket. Élj meg mindent intenzíven, és amit éreztél, azt úgy őrizd magadban, mint valami isteni adományt.
Ha sírnod kell, tedd úgy, mint ahogy a gyermek teszi. (…) Soha ne feledd: szabad vagy, és nincsen abban semmi szégyellnivaló, ha kimutatod azt, amit érzel.
Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat.
Amikor szenved az ember, jobb, ha elfogadja, hogy szenved, hiszen a szenvedés attól még nem fog elmúlni, hogy nem vesz róla tudomást.
A halál rendszerint azt váltja ki az emberekből, hogy mélyebben élik át az életet.
Ha már nagyon nagy lánggal él a szenvedély, akkor jöhet a szex, hogy befejezze a táncot, de soha nem az övé az első lépés.
Megváltoztatva a rutindolgok végzésének a módját, meglátod, új ember növekszik benned.
Ha megpróbálunk jobbak lenni, mint vagyunk, akkor körülöttünk is minden jobbá válik.
A Béke Útja olyan, mint egy folyó, és mert nem áll ellen semminek, már az előtt győz, mielőtt belekezdene bármibe. A béke művészete legyőzhetetlen, hiszen nem harcol semmivel, csak önmagával. Győzd le önmagad és legyőzöd a világot.
A zsenik mindig nagy árat fizetnek a tehetségükért.
Nem az a mester, aki megtanít valamire, hanem aki megihleti a tanítványt, hogy legjobb tudását latba vetve fölfedezze azt, amit már eddig is tudott.
Amikor az ember elkezd gondolkodni, mielőtt meghoz egy fontos döntést, rendszerint letesz a tervéről: nagy bátorság kell ahhoz, hogy megtegyünk bizonyos lépéseket.
Az embernek választania, nem pedig elfogadni kell a sorsát.
Szeretlek, mert az egész mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád.
A pénznek megvan a maga varázsereje: akinek van belőle, az sosincs egyedül.
Mindenkinek csak a jelene van, és az mindig igen rövid. Bár sokan azt hiszik, hogy múltjuk is van, amelyben felhalmoztak néhány dolgot, és jövőjük, amelyben majd még többet felhalmozhatnak.
A természet körforgásában nem létezik sem győzelem, sem vereség. Csak a mozgás létezik.
A „divat” valójában nem más, mint annak a kifejezése: a te világodhoz tartozom. Én is a te hadsereged egyenruháját hordom, ne lőj rám.
A szomorúság sem marad meg örökké, ha arrafelé tartunk, ahová mindig is eljutni kívántunk.
Ami a valóságot illeti, az csak egy történet, amit mások meséltek nekünk a világról, és arról, hogyan kell viselkednünk benne.
Csak az tudja kimondani, hogy „megbocsátok neked”, aki azt is ki tudja mondani, hogy „szeretlek”.
Aki kopogtat, annak ajtót nyitnak. Aki kér, az tudja, hogy kap. Aki vigaszt nyújt, az tudja, ő is vigaszra lel.
A hála fontos egy férfi életében: senki nem jut messzire, ha megfeledkezik azokról, akik mellette álltak a nehéz időkben.
Csak az keresi a misztikumot, aki menekül a valóságos problémák elől.
Minden városban van egy „mágikus hely”, egy hely, ahova akkor megyünk el, amikor komolyan akarunk gondolkodni az életről.
A boldogság különös dolog: ha megosztjuk másokkal, megsokszorozza önmagát.
A férfi úgyis csak a kalandot keresi, mindig az újat – valójában még ma is vadászó barlanglakó, akit a fajfenntartási ösztöne hajt.
Az a bátor, aki félelmei ellenére dönteni mer. Akit minden lépésekor zaklat az ördög, és akit örökös bizonytalanság gyötör, hogy vajon amit tesz, jól teszi-e.
Értesítések