A zsenik mindig nagy árat fizetnek a tehetségükért.
Semmi nincs a világon, ami teljesen rossz lenne (…). Még egy álló óra is pontos napjában kétszer.
Az érzelmek vadlovak (…), az értelem soha nem hajthatja őket igába teljesen.
A valóságban a dolgok gyakran még sokkal abszurdabbak, mint a könyvekben.
Ha meghalok, állva temessetek el, mert egész életemben térdepeltem!
Az ember általában azért küzd, hogy életben maradjon, és nem azért, hogy öngyilkos legyen.
Minél boldogabbak lehetnének az emberek, annál boldogtalanabbak.
Különbség van aközött, ha van valamink és lemondunk róla, és aközött, ha nincs semmink és elítéljük azokat, akiknek van.
Ha hinnék benne, hogy győzni fogok, akkor a győzelem is hinne bennem.
A szerelmet csak akkor találjuk meg, amikor szeretünk.
A nagy változások mindig olyankor történnek, amikor a legkevésbé várjuk őket.
Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik.
Vannak pillanatok, amikor az ember kénytelen vakon bízni a megérzéseiben.
Az igazi szabadság (…) nem az elkötelezettség teljes hiányát jelenti, hanem azt, hogy képes vagy önállóan dönteni, és elkötelezni magad amellett, ami neked a legjobb.
A nagy szerelem fölötte áll az e világi dolgoknak.
Ha uralkodni akarsz valaki fölött, csak azt kell elérned, hogy féljen.
Az ajtók azért voltak zárva, mert soha nem értettem meg, hogy én vagyok az egyetlen személy, aki kinyithatja őket.
De hogy szép volt, azt sosem vettem észre. Azért sírok, mert amikor fölém borulva rám vetette pillantását, láttam, hogyan tükröződik szemének mélyén az én szépségem.
Jaj azoknak, akik pásztorokat keresnek, ahelyett, hogy a szabadságot keresnék.
Évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
A szenvedéstől való félelem rosszabb, mint a szenvedés maga. Egyetlen szív sem szenvedett, ha álmait kereste.
A társadalom kialakít egyfajta kollektív magatartásnormát – és senki nem kérdezi, miért pont így kell viselkedni. Az emberek elfogadják, és kész.
Amikor az elégedetlenség nem múlik el, annak oka van. Az azt jelenti (…), hogy valamin változtatnunk kell, tovább kell lépnünk.
Vannak olyan könyvek, amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a valóságot.
A szépség nem feltétlenül jár gyakorlati haszonnal, mégis úgy keressük, mintha a világ legfontosabb dolga lenne.
Zárj be néhány ajtót! Nem büszkeségből, tehetetlenségből vagy arroganciából, hanem csupán azért, mert már nem vezetnek sehova.
Aki fél naggyá lenni, az kicsi marad, aki fél sírni, nevetni sem tud.
A szerelem idő előtt öreggé tesz, aztán – amikor véget ér az ifjúságunk – újra megfiatalít.
A cél nem szentesíti az eszközt. Mert célok nem léteznek, csak eszközök. Az élet ismeretlentől ismeretlenig hajt.
Ha már nagyon nagy lánggal él a szenvedély, akkor jöhet a szex, hogy befejezze a táncot, de soha nem az övé az első lépés.
Egyszer eljön a nap, amikor minden szívbe beköltözik a szeretet, és az ember legrettenetesebb ellensége – a magány, amely rosszabb, mint az éhezés – örökre elűzetik a föld színéről.
Az egyetlen igazság nem az ötletekben rejlik, hanem a megvalósításukban.
Így vesztettük el a szerelmet. (…) Amikor elkezdtünk szabályokat alkotni arra, hogyan nyilvánuljon meg.
Aki bőségesen szeret, az bőségesen él.
Vannak pillanatok, amikor bele kell törődnünk a sorsunkba, és hagynunk kell, hogy a dolgok tovább folyjanak a saját medrükben.
Boldog voltam, és a boldogságomat terjesztettem magam körül. Az emberek örültek nekem, amikor látták, hogy jövök.
Abban az egyetlen percben benne volt életem minden boldog pillanata.
És ahogy neki szüksége van a lányra, úgy a lánynak is szüksége van rá. Ez a Másik Felek bölcsessége: mindig felismerik egymást.
Az álmodozás felvidít, mert tudjuk, hogy többre vagyunk képesek, mint amennyit megteszünk. Az álmodozás kockázatmentes. Csak az a veszélyes, ha valóra akarjuk váltani az álmainkat.
Vannak pillanatok az életben, mikor nincs más lehetőség, mint elveszítsük a fejünket.
Megpróbálhatunk előírásokat követni, uralkodni az érzéseinken, megpróbálhatjuk előre eltervezni a cselekedeteinket – de ostobák vagyunk, ha így cselekszünk. Úgyis a szív dönt, és csakis az ő döntése számít.
Mindig igyekszem majd, hogy megőrizzem azt a keveset, amim van, mert túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy át tudjam ölelni az egész világot.
Mindig emlékezni fogok rá, hogy a szerelem a szabadság. Ez az a lecke, amelyet oly sok év után végre megtanultam. Ez az a lecke, amely száműzött, és ez az a lecke, amely most megszabadít.
Újból föl kell tennünk magunknak a kérdést: mire vagyunk képesek?
Az elhatározás csak a kezdet. Az embert, amint határoz, nagy erejű áramlat ragadja el, és olyan helyre sodorja, ami a döntés pillanatában eszébe sem jutott.
A lehetőség érdekében tegyél föl mindent egy lapra, és határolódj el mindentől, ami kényelmes életet kínál neked.
Az embernek nem kell megmásznia a hegyet ahhoz, hogy tudja: magas.
Nem hiszek a szenvedés és a tragédia gyógyító erejében, ezek azért vannak, mert hozzátartoznak az élethez, és nem szabadna büntetésnek tekinteni őket.