No! még ez is tudhat kettőt.

Kevélynek orvossága a lealázódás.

Nem mind kereszt, a mit annak tartunk.

Hamar kárt vall, ki a kincses ládát nyitva tartja.

Nem jó kecskére bizni a kertet.

Egy kézzel épit, mással ront.

Néha a kérdés is felelet. 

Lágy kenyérrel várt vendég. (Azaz kedves vendég.)

Szökött katonának nincsen bére. 

Kit a kigyó megmar, még a gyiktól is fél.

Szereti mint kecske a kést.

Ugy kért, ugy kért, majd lement a bőr a térdiről.

Reá akadt kasza az ő kövecsére.

Kicsinyenkint akármely nagy kincs elfogyhat.

Ki soha nem kezdi, soha nem végzi.

Nincs oly rosz kert, melyben ne teremne jó fü.

Nem kilenczven esztendős kézbe való a kasza.

Király haragját hamar halál követi. 

Kétfelé kap, mint a vizbe haló. 

Ha te nem volnál, meg a kenyér! (Értsd utána: el sem tudnék élni. Azaz igen kedves vagy nekem. Gyöngéd kifejezés.)

Káposztás kertbe néz. (Kancsal, ravasz, szinmutató.)

Kevélység lenyomja szerencse tengelyét.

Ötödik kerék a szekérben.

Nehéz a kérget cserzeni.

Nem mind kevély, ki parancsol.

Fiatal katonábul válik a vén koldus.

Ugy forog a kerék, ha kenik.

Ő kaparta, más költi.

Más rétjébe vágni a kaszát.

Kard ki! kard.

Későre bántak azzal, ki csak halála előtt kapott uraságra.

Kettőn áll a vásár.

Ki kardot köt oldalára, vasat várhat a lábára.

Megfőzték neki a kitoló kását.

Kettőt nem tanácsos elvenni: vén asszonyt pénzeért, ó kocsit vasaért.

Ne mosd, ha nem kezed szenye.

Kártyájába nézett. (Terveibe bepillantott.)

A katonának olcsó a vére.

A király sincs bu nélkül.

Czifra nyomoruság a katonaélet.

Sokszor menyhal helyett kigyót huzunk.

Ki nem szereti a káposztát, husát se szeresse.

Két dolog visz a megalázódásra: szegénység és famankó. 

Vén kecske is megnyalja a sót.

Édesek néha a képzelődések is.

Mennél jobb keresztyén, annál nagyobb keresztje.

Elfogy, mint a kaszafén.

Mindenfelé fog a kése.

Jobb szép szivvel elmenni, mintsem kénytelenségből.

Annál jobb a kenyér, mennél több a szeme.