Találkozol egy nővel, hanyatt esel tőle, de miután megismerted, rájössz, hogy semmi különös. Aztán ritka szerencsés esetben az ember rábukkan a lélektársára, és ahogy mélyül a barátságuk, egyre szebbnek látják egymást.
Megmérheted tudatlanságodat azon, hogy mennyire hiszel igazságtalanságban és sorscsapásban. Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi.
A magány ellentétpárja (…) nem az, hogy nem vagy egyedül. Hanem a meghitt közelség.
Szabadságodban áll meggondolnod magad. Választhatsz másik jövőt, vagy másik múltat.
A megalkuvás az egyetlen, ami romba dönti álmainkat.
Mindannyiunknak. Szabadságában áll. Azt tenni. Amit akarunk.
Az igazságnak, melyet kimondasz, múltja s jövője sincs. Létezik, s nincs is több dolga ennél.
Nem az dönti el, mire viszed, hogy mikor kezded, hanem az, hogy mikor hagyod abba.
Nagyra értékelem a saját szabadságomat, tehát a tiedet is tiszteletben tartom.
Hogyan lehet az, hogy értelmes emberi lények háborúba kényszeríthetők?
Hogy bármit behozz az életedbe, képzeld azt, hogy már itt van.
A harag mindig félelemből fakad, a félelem pedig abból, hogy attól félünk, elveszítünk valamit.
Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.
A legkönnyebb elkerülni a felelősséget, ha kijelented: „enyém a felelősség.”
Nem az a legnagyobb baj, ha rossz dolgok történnek velünk. A legrosszabb az, ha semmi nem történik.
Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja, mit teszel, mit mondasz, még akkor is, ha nem igaz, amit a világ megtudott.
Szabad az életem, akár a madáré, de néha magányosnak tetszik.
Ha bárkit meg akarsz tartani az életben – soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van!
Az élet nem mondel neked semmit. De mindent megmutat.
Az unalom két ember között nem a hosszan tartó fizikai együttlétből fakad. A távolságból ered, a lelki-szellemi távolságból.
Nem lehet olyan álom, amelynek az eléréséhez ne lenne elegendő erőd.
Csak az számít valójában tanulásnak, amit a magam módján tanulok, miközben azt teszem, amit tenni akarok.
– Szeretsz?– Szeretlek – feleltem.– Fogalmam sincs, miért…– Mert csupa szeretet vagy, csupa melegség, mert vág az agyad, tele vagy ötletszikrával, mert minden érdekel, mert van benned felelősségérzet, mert élvezet veled lenni, mert szépen, érthetően beszélsz, mert mindennek a jó oldalát látod meg, mert érzékeny vagy, ezenkívül értelmes, kreatív, higgadt, sokoldalú, gyakorlatias, szabadságszerető, vállalkozó kedvű, […]
Nem azért vagyok veled, mert muszáj, vagy mert nálad ragadtam, hanem mert inkább veled vagyok, mint bárki mással.
Mi magunk vonzzuk magunkhoz, saját életünkbe azt, ami gondolatainkban már megtörtént.
Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!
Nem a rátalálás volt az életcélom, ez csak a szükséges feltétele volt. Most, hogy mellettem van, elkezdődhet végre az életem.
Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.
Lelkiismereted méri önzésed őszinteségét. Hallgasd figyelmesen.
Ne feledd, honnan jöttél, hová tartasz, és miért teremtetted a zűrzavart, melynek közepében ülsz.
Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.
A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.
Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága – mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?
Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat.
Ha feláldozzuk a boldogságot a biztonságért, megkapjuk – de a boldogságunkkal fizetünk érte.
Ha kitérsz a problémák elől, soha nem lehetsz az, aki legyőzte őket.
Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről.
Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.
Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz. Cselekedni: bizonyságot tenni arról, hogy tudod. Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy tudják ők is, ugyanolyan jól.
A bűntudat az a nyomasztó érzés, ha valaki másnak az érdekében szeretnénk megváltoztatni a múltunkat, a jelenünket, vagy a jövőnket.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.
Ha a tudás megelőzi a tapasztalatot, előfordul, hogy értelmetlennek tűnik.