Fásultságunkban nem szeretjük, ha egy önzetlen gesztus arra figyelmeztet minket, hogy közösségi lényként is élhetnénk.

Az emberek igen ritkán buknak el – inkább csak felhagynak a próbálkozással.

Mindenki csak addig bukdácsol, amíg végül vagy elesik, vagy kihúzza magát és elindul.

A hatalom ad jogot arra, hogy áldozatot hozz és áldozatot követelj, de a fájdalomtól nem szabadít meg.

Lám-lám, milyen szépséges is tud lenni ez a világ, csak az a baj, hogy az ember ritkán néz fel.

A csendes embereknek vannak a leghangosabb gondolataik.