Aki folyton a veszély közvetlen közelében él, az lassan hozzászokik.
Egyesek hajlamosak elfelejtkezni arról, akivel mindennap találkoznak, sokkal inkább, mint bárki másról.
A lelki sérülés nem múlik el soha. De hozzáedződik a lélek.
Ha az ember nem tud nevetni meg egy kicsit farsangolni, ha a dolgok rosszra fordulnak, akkor vagy már nem él, vagy szeretne meghalni.
A másokkal megosztott élmények fűszerezik meg az életet.
Az ember arra születik, hogy éljen, nem hogy készülődjön az életre.