Valaki azt kérdezhetné, miért vágyik az ember (…) fejlődésre. Aki fölteszi ezt a kérdést, talán nem tud eleget az örömről.

Bajban mutatkozik meg, hogy ki jó barát, hisz jó körülmények közt van barát elég.

A helyesírás csupán emberek közötti megállapodás kérdése, semmi köze a valósághoz, semmi köze a természethez. Lehetne mindent másként is írni, tetszés szerint.

Az, mit ma megtanultunk,
jobban köt össze másnap.
S mire való a múltunk?
Hogy elmondjuk egymásnak.

Amikor a világ szörnyetegnek fest le valakit, az vagy valóságos szent, vagy elhallgatják a mese másik felét.

Tévedéseink elől nem menekülhetünk, mert önmagunkat mindenhová magunkkal visszük.

Az emberi hang sosem ér olyan messzire, mint a lelkiismeret.