Nem azért szeret az ember valakit, mert az tökéletes. Annak ellenére szereti, hogy nem az.

Az életben vagy kifogásaink vannak, vagy eredményeink.

Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.

Hajlamosak vagyunk többre értékelni azt, ami messziről jön, anélkül, hogy észrevennénk, mennyi szépség vesz minket körül.

Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.

Attól, hogy azt hiszed, hogy nincs baj, még lehet baj.

Ha az életben mindig ugyanazt csinálod, akkor az élettől mindig ugyanazt az eredményt kapod!