Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára.

Nem azoké a siker, akik sohasem buktak el, hanem azoké, akik elbuktak, és ismét felálltak belőle.

A szülők olyanok, mint a hegyek; a gyerek azzal tölti életét, hogy megpróbál felkapaszkodni rájuk, és nem is sejti, hogy egy szép napon mi játsszuk majd az ő szerepét.

Sok munkamániás szenved a szeretet hiányától. Nem azt az üzenetet kapták a szüleiktől, hogy „szeretlek”, hanem azt, hogy „szeretlek, ha…”.