A legtöbb ember oly nagyon él, hogy nem is veszi észre.

Mindannyian meghalunk. Nem az a cél, hogy örökké éljünk. Az a cél, hogy alkossunk valamit, ami örökké él.

Az emberek, ha idősebbek lesznek, és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót.

A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír.

A szüleim egyszerű emberek voltak. Hittek Istenben és a padlószőnyegben.

Mindig túl későn érkezünk, amikor valaki meghal. Mindig.

Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét.