
Az emberi természet már csak ilyen: úgy csűri-csavarja az igazságot, ahogy neki tetszik.
Aki nem tanul a múltból, azzal bűnhődik, hogy megismétli a régi tévedéseit.
Az ember soha nem elégedhet meg annyival, hogy tudja, mi jó, s mi rossz. Törekednie kell arra is, hogy aszerint cselekedjék.
Senki sem szenvedhet vereséget, amíg nem adja fel – saját lelkében.
Aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.