Nincsen olyan kevéske, melyben ne lehetne a legtöbbre lelni.

Kit szeretünk igazán? Akiben az álmunk és a valóságunk egybeesik.

Szerelem, gyenge szívnek könnyü méreg.

Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.

Ha az ember a megfelelő kérdéseket teszi fel, óvatosan tapogatózva, és nem direktben, akkor általában megnyílnak neki az emberek. Tudni kell, mit és mikor kérdezzünk.

Kegyelmet hogy remélsz, ha nem gyakorlod?

A mai társadalom olyan beteg, hogy nem szabad közösséget vállalni vele. Neked is azt tanácsolom: Járj magánúton!

Légy jó, és magányos leszel.