Ha egyedül vagyunk, akkor az borzasztó helypocséklás.

A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.

A mondott szó üres beszéd; az érzett szó az igazi.

Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.

Az öngyilkosság végső állítás, egy búcsúzóul odavágott káromkodás a világnak.

Az életemben mindig is voltak jó emberek… és olyanok, akik szeretnek. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy megbízhatok bennük, vagy hogy mindent elmondhatok nekik.