Mindig a jövőnek kell dolgozni, nem a hirtelen zsebre vágható pillanatnyi sikernek.

Tömegnyi ember csendje: ez a legnémább, a legmélyebb, fenyegető és megható.

Az teszi széppé a sivatagot (…), hogy valahol egy kutat rejt.

Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlan is megkedveli a másikat.

Ezt a világot tulajdonképpen az ördög teremtette egy olyan pillanatban, amikor Isten éppen nem figyelt oda.