Olyan van, hogy az ember szeret valakit, ugye, csak azt nem szereti, ahogy az illető bonyolítja az életét?

Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk – ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.

A régi barátok az életünk alapja, amelyre építkezhetünk.

A remény jó dolog, talán a legjobb. És a jó dolgok nem halnak meg, miként a rosszak sem élnek örökké.

Mindig azé az utolsó szó, akinek a keze nincs megkötözve.

A könnyű élet, a béke hamarabb megfojtja az embert, mint a kötél.

Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele.

Mibennünk sem elég erős a barátság, ha nem vesszük észre barátaink elhidegülését.