Sokat vagyunk együtt, mégis elpusztít minket a társas magány.

Oly erősen, oly gyötrőn kívánhat valamit az ember, hogy a beteljesülésnek már nem örvendünk: túlságosan sok lelkierő ment rá.

Az összes aranyunk és ékszerünk sem képes csillapítani az éhségünket és oltani a szomjunkat.

Valaki azt kérdezhetné, miért vágyik az ember (…) fejlődésre. Aki fölteszi ezt a kérdést, talán nem tud eleget az örömről.

Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked.