Eszembe jutott a mondás, hogy két ember társaság, de három már tömeg, bár az én esetemben ez nem volt egészen igaz, mert nekem már a kettő is sok volt.

Megpróbálhatunk előírásokat követni, uralkodni az érzéseinken, megpróbálhatjuk előre eltervezni a cselekedeteinket – de ostobák vagyunk, ha így cselekszünk. Úgyis a szív dönt, és csakis az ő döntése számít.

Kudarcaink ideiglenesek.

Értékelheti-e az ember a tökéletességet, ha az állandóan jelen van az életében?

A bátorság nem más, mint egy másodpercig visszatartani a félelmet.

Bulizz egy nagyot.

Nem a hang hiánya, hanem énünk hiánya a csend.