Hetvenéves korban már csak egyvalamitől fél az ember: hogy még sokáig kell élnie.

Mindig adódik egy pillanat az emberek életében, amikor rájönnek, hogy imádnak engem.

Boldogságunk nem csekély részben önmagunktól függ, s boldogtalanságunkat többször okozzák önhibáink, mint mások gonoszsága.

Nem lehet a bánat magvát elvetve boldogságot aratni.

Ha kedvünket leljük a halálban, kezdünk helyesen gondolkodni az életről.