Az emberek gyakran azt állítják, hogy az igazságra éheznek, de ritkán tetszik nekik az íze, ha felszolgálják.

Minél jobban szeretünk egy emléket, annál erősebbé és különösebbé válik.

Ha az emberi értelem akarja, hogy erősebb legyen a sorsszerűségnél, akkor már erősebb is.

Örülök annak, amim van, s nem búsulok azon, amim nincs.

Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit tartanak normálisnak, hanem, hogy ő maga hogy maradhat meg önmagának.

A kiejtett szó gyakran olyan, mint az eldobott kő, többet vissza nem fogható, és a repülés irányán már változtatni nem lehet.

A férfiak manapság már nem várják el a szüzességet (…), de az ártatlanság illúzióját igen. És az igazság? Az igazsággal nem tudnak mit kezdeni!