A pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete.

Az ember csakis azt oszthatja meg a társával, amivel ő maga rendelkezik. Ha boldog, a boldogságot osztja meg a másik emberrel, ha szomorú, a szomorúságot.

Álomvilágban él, kinek csak öröme van.
Rosszul érzem, de legalább érzem magam!

Az ember igazán nem tudja, hogy a mások emlékezetében hol marad egy ragyogó folt utána.

Nem mindig azé a nagyobb felelősség, aki a hibát elköveti, hanem sokszor azé, aki nem képes megbocsátani, és ezzel sokkal nagyobb hibát követ el.